Láttuk még

Felejtés

Köves Gábor

Amióta a Sötét zsaruk folytatásában Michael Jacksonról is bebizonyosodott, amit egyébként már régóta sejtettünk, hogy a botrányhős-énekes ugyanúgy nem e bolygó szülötte, mint például Frank, az éneklő kutya, a filmvilág érdemi újdonsággal nem igazán tudott előhozakodni a köztünk élő idegenekkel kapcsolatban. Persze előfordulhat, hogy nem is állt szándékában, és az sem éppen elképzelhetetlen, hogy Hollywoodot már jó ideje maguk az idegenek irányítják, akiktől nyilván még az is kitelik, hogy az X-Akták valamennyi epizódját külön mozifilmként zúdítsák a gyanútlan emberiségre. Bármi is legyen az igazság, a Felejtés mindenesetre ezen összeesküvés-elméletet látszik alátámasztani. Mulder és Scully határidőnaplója tele van az ilyen és ehhez hasonló, megoldásra váró rejtélyekkel, ami viszont még újdonságnak számított néhány éve az igazságot odaát kereső sorozat indulásakor, abba ma már nemcsak a szereplők, de a nézők is belefáradtak. A Felejtés addig ér valamit, amíg nem a földönkívüli-rejtély rutinszerű megoldásával foglalkozik, hanem főszereplője, a kisfia elvesztésének traumájával küzdő családanya gyászmunkáját, fokozatos elszigetelődését, és egyre növekvő zavarodottságát szemlélteti. Julianne Moore van olyan jó színésznő, hogy elfojtott kétségbeesését látva a néző is kényelmetlenül érezze magát, kezdeti várakozásainkat pedig a képek nedves, őszi szürkesége is növeli. Hogy egy thriller mennyire akar szórakoztató játék maradni, nyilván az alkotók döntése, akik ezúttal a gyász mélységeinek rettenete helyett egy paranormális nyomozás blődségét választották. A váltott járművekkel folyó kergetőzés végén természetesen már megint szerencsétlen idegeneknek kell elvinniük a balhét: bűnlajstromukon a szokásos kalaplopási ügyek és világösszeesküvési kísérletek mellett ezúttal a gyerekrablás vádja is szerepel.

A cikk közvetlen elérhetőségei:
	offline: Filmvilág folyóirat 2004/11 61. old.
	online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1836

Cikk értékelése:

szavazat: 1281 átlag: 5.5