|
Év
1996/május
|
KRÓNIKA
Bikácsy Gergely: René Clément halálára
Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
Hegyi Gyula: City Hall
Hungler Tímea: A halál napja
Harmat György: A gyanú árnyéka
Hungler Tímea: Tökéletes másolat
Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégVolt egyszer egy MexikóKovács Marcell
Nincs az a sovány akcióhős, akiről kellő odafigyeléssel ne lehetne egy harmadik bőrt is lehúzni több-kevesebb sikerrel. Hongkongban a szabadságharcos Wong Fei-Hung egyenesen törzsvendég a mozivásznon, csak Tsui Hark négyszer rendezte meg a kalandjait. A Volt egyszer egy Kína-filmek az epikus távlatokat ígérő címen túl nem sok rokonságot mutatnak a Volt egyszer egy Vadnyugattal, vígjátéki elemekkel tarkított kosztümös kalandfilmek a rendező jellegzetes, apróra vágott akciójeleneteinek özönével. A Volt egyszer egy Mexikót ellenben egyértelműen Leone mesterműve, illetve mesterművei ihlették, még akkor is, ha az erős drámaiságot látványos akciókkal kiváltó megvalósítás inkább Tsui sorozatát idézi.
A bosszúálló gitárművész történetében kezdettől fogva ott bujkál a mitikus karikatúrákat rajzoló spagettiwestern, és Leone dollár-trilógiáját véve alapul nem meglepő, hogy az ünnepélyes harmadik felvonás nem csak összegezni akarja, de minden szempontból meg is kívánja haladni az eddigi eredményeket.
Túlvállalta magát, úgy látszik, az író-rendező-mindenes, mert a végeredmény a szépen fényképezett és száz százalékig filmhű digitális felvételeken kívül minden tekintetben elmarad a várakozásoktól. A veszedelmes drogkereskedő katonai puccs-kísérlete körül bonyolódó sztori főhősévé a Johnny Depp alakította simlis CIA-ügynök lép elő, mert az időközben megözvegyült korábbi címszereplő koncepciótlan emlékképekből és csak ritkán ötletes akciókból összeálló bosszúhistóriája legfeljebb mellékszálként működik. A szövevényesnek szánt, több vonalon futó történet karakterei a nyugalmazott FBI-nyomozó keserű figurája (Ruben Blades) kivételével nem kelnek életre. A párbajjelenetek összecsapottak, Salma Hayeket alig látni, és hiába a bizarr arccsere a sebészeten, hiába a B kategóriás spagettik vak revolverhőse, ha a vidám, zászlólengetős befejezés egyszerűen csak bárgyú.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1573 átlag: 5.56 |
|
|
|
|