KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
   1996/május
KRÓNIKA
• Bikácsy Gergely: René Clément halálára
• Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
• Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
• Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
• Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
• Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
• Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
• Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
• Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
• Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban

• Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
• Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
• Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
• Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
• Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
• Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
• Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
• Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
• Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
• Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
• Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
• Hegyi Gyula: City Hall
• Hungler Tímea: A halál napja
• Harmat György: A gyanú árnyéka
• Hungler Tímea: Tökéletes másolat
• Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
• Tamás Amaryllis: Az esküdt

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A Vénusz szépségszalon

Vincze Teréz

 

Audrey „Amélie” Tautou – a művészmozik serény filmrajongói között van-e, ki e nevet nem ismeri? Sőt, megkockáztatom, a hír már a multiplexek látogatóihoz is eljutott: miszerint van a franciáknak egy saját, őzike szemű Audrey Hepburnjük, aki Jeunet filmjével, az Amélie csodálatos életével körülbelül úgy robbant be a világsztárok közé, mint a másik Audrey pontosan 50 évvel ezelőtt a Római vakációval az Oscar-díjosztásra. Most pedig megérkezett a magyar mozikba Audrey Tautou első filmje is! Bizonyára ez az a mondat, ami A Vénusz szépségszalon című 1999-es francia film reklámkampányában manapság a leghatékonyabban alkalmazható, mindamellett némileg félrevezető. Tautounak a filmben nyújtott alakítása – melyért megkapta a legkiemelkedőbb új tehetségnek járó francia César-díjat – valóban kedves és szívmelengető, de véleményem szerint nincs dobogós helyen a film erényeit tekintve. Ez persze azt is jelenti, hogy az erények számosak és meggyőzőek.

Kicsit aggódva írom le – lévén a mai magyar filmkritikai közbeszéd kifejezetten „nem-telen” jellegű –, hogy itt egy pompás női filmről van szó. Egy női rendező (nem ettől női film!) rendkívül érzékenyen, gyarlóságukban is szerethető, emberi (női) figurákat teremt (közeledünk a női filmhez) úgy, hogy – bár felvillantja a sztereotípiákat (a nimfomán férfisanyargató, az exhibicionista, az apafigurát kereső melegszívű naiva) – lehetőséget teremt a szereplők tipikusan nőies vágyaival és álmaival való nézői azonosulásra, melyektől alkalmanként a romantika sem áll távol (női film!). A forgatókönyvet is részben jegyző filmrendezőnő, a remek főalak (Nathalie Baye) és a kiváló mellékszerepek mögé merész neonrózsaszínekből és neonkékekből babaház-atmoszférát varázsolva bizonyítja az esztétikai machiavellizmus alapszabályát: a jó cél szentesíti az eszközt. (Egyébként a női filmek nem csak nőknek szólnak!)


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/06 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2344