|
Év
1996/május
|
KRÓNIKA
Bikácsy Gergely: René Clément halálára
Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
Hegyi Gyula: City Hall
Hungler Tímea: A halál napja
Harmat György: A gyanú árnyéka
Hungler Tímea: Tökéletes másolat
Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégMary ReillyTakács Ferenc
Stephen Frears ezúttal is azon fáradozik, amely eddigi filmjeit markánsan jellemezte: auteur-tudatosságú rendezőként igyekszik értelmes és tartalmas egyezségre jutni avval a művészeti formával, amelynek lényegéhez szerinte hozzátartozik a népszerűség és a közvetlen élvezhetőség. Ebben a filmjében például pop-mítoszt választott kiindulópontként, a doppelgänger-téma ezoterikus és populáris tájakon egyaránt termékenynek bizonyult modern ősképét, a kiváló skót regényíró, Robert Louis Stevenson 1886-os keltezésű Dr. Jekyll és Mr. Hyde-ját, pontosabban a történet egy újabb keletű regény-variánsát, amelyből a neves, bár nálunk csupán futólag ismert angol drámaíró, Christopher Hampton írt számára forgatókönyvet.
Mélypszichológiai entellektüel-parabola és tömegfogyasztói vérfagylalás talányos és hatásos ötvözete a végeredmény. Dr. Jekyll (=Mr. Hyde), illetve Mr. Hyde (=Dr. Jekyll) történetét Mary Reilly szemével nézzük végig, s vele, a Jekyll-házban szolgáló, rettenetes gyermekkorú, szegény és megalázott ír cselédlánnyal borzongjuk végig a történteket; s ő – pontosabban az ő szeretete (talán szánalma csupán?) – az, amely átsegíti a halálba a hasadt énű (és testű) duplaember-szörnyeteget. Klausztrofóbikus architektúrájú helyszíneken, ködös és homályos edinburgh-i falak között pereg le a rémtörténet; folyik a vér és borzongató filozófiai üzenetét küldi a lenyúzott és feltrancsírozott hős, az emberi és állati test. A kékesszürke képeket mindvégig sugallatosan visszafogott, halk zene kíséri, a borzongatás tökéletes, a színészek némi nagyon is helyénvaló rémoperai pátosszal játsszák el a múltszázadi figurákat, a ritmus hibátlan, nincs egyetlen felesleges képkocka a filmben. Frears a maga méltányolandó és tiszteletre méltó programjának újabb jeles darabját alkotta meg benne.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1103 átlag: 5.51 |
|
|
|
|