|
Év
1996/május
|
KRÓNIKA
Bikácsy Gergely: René Clément halálára
Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
Hegyi Gyula: City Hall
Hungler Tímea: A halál napja
Harmat György: A gyanú árnyéka
Hungler Tímea: Tökéletes másolat
Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégTeljes napfogyatkozásArdai Zoltán
Agnieszka Hollandnak „volt” (létezik) egy-két jó filmje; az elsőt még Gierek idején forgatta, fuldokló vidéki színészekről. Mostani munkája, amellyel messzebbre, holt költők társaságába kalauzolna, sikerületlen. Legfőbb értéke az az érdekesség, hogy a Rimbaud-i csavargások színtereit megidézvén Holland nem törekszik sem plein air, sem Van Gogh-ian izzó képi hatásokra, hanem megmarad az otthonos, ólomfelleges Nowa Huta-tónusoknál és krumpliföld-hangulatoknál. Értelmezhetnénk ezt úgy is, hogy az egykori nyugat városai és erdős-mezős tájai a költői átélésben egyetlen óriás alsó-Manchesterré vagy külső-Charleroi-vá érnek össze, minek okán a parasztzseni inkább áthajózik Afrikába, hol az elefántcsont ragyog. Hollandnál azonban az afrikai fénytörések is leginkább a szezonvégi Sopot Kamiený Potokra emlékeztetnek. Sokkalta kevésbé érdekes már itt az a – megintcsak hamisítatlanul lengyelmozis jellegű – monoton zakatolás, ahogyan a jelenetek kezdettől egymásra sorjáznak. Így a Teljes napfogyatkozás egyfajta szürke abszurditássá lesz: híresen izgalmas művész-biográfiák laposan gondos, félrehordóan felületes felmondásává. A maszkokkal meg a nyűtt jelmezekkel nincs baj; különösen a rendületlenül abszintozó, kivénhedt Verlaine-t kellemes nézegetni (játszó személy: a Mike Leigh-féle Mezítelenülben feltűnt David Thewlis).
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 948 átlag: 5.45 |
|
|
|
|