|
Év
1996/május
|
KRÓNIKA
Bikácsy Gergely: René Clément halálára
Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
Hegyi Gyula: City Hall
Hungler Tímea: A halál napja
Harmat György: A gyanú árnyéka
Hungler Tímea: Tökéletes másolat
Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégSátánkaElek Kálmán
Tim Burton és Kevin Smith, vagyis a Támad a Mars! és a Dogma szelleme kísért az új Adam Sandler-filmben. Hogy mire képes, kiknek a kiszolgálására hajlandó Sandler, köztudomású, hiszen kivétel nélkül minden filmjében ugyanazt a figurát játssza, s a humornak ugyanarra a szintjére ereszkedik. Ennyi idő és film elteltével késő és fölösleges is heves kirohanást intézni ellene: aki még mindig nem unta meg a bevételek által szentesített stílust és annak legnevesebb képviselőjét, most már nem is fogja: nekik, tehát nem keveseknek szól a Sátánka, Sandler bombabiztosnak hitt, legfrissebb próbálkozása. A hagyomány nem szakadt meg: az ügyefogyott, de szeretnivalóan naiv főhősök sorában elérkeztünk az ördög legkisebb fiához, akinek – még pokoli viszonylatban is – gonosz és erőfölényben lévő bátyjaival kell megküzdenie a pokolnál némileg magasabban fekvő Manhattanben, ahol a gaz testvérek kaján vigyorral az arcukon, nagy elánnal szervezik a világvége beköszöntét. Ugyancsak hagyomány, s az értékelhetőbbek közül való, hogy Sandler most sem próbálja palástolni, mennyire kezdetleges eszközökkel játszik, s hogy humora milyen szűk határok között mozog. Szimpatikus, ahogy nem csinál titkot abból, mit is kínál tulajdonképpen: a hangulat önképzőköri, a gegek kamaszosan alpáriak. Ami a korábbi Sandler-darabokhoz képest változott, az leginkább a körítés minőségén és mennyiségén mérhető. Ahogy az Burtonnel és Smith-szel is megesett, Sandler is helyet foglalhatott egyszer a terülj-terülj-asztalkámnál, s mindaz, amit csak kívánt, filmjében valóra vált. Számítógépes trükkök, aprólékosan kidolgozott díszletek, hatalmas statisztéria és nem utolsósorban Sandler kedvenc kultusz-sztárjai (Tarantino, Keitel, Dangerfield, Ifans, Ozzy Osborn) – mind-mind belefértek a filmbe. Sandler egy lépéssel sem maradt le Burton és Smith mögött, a gyártó New Line és tulajdonosa, a Warner részvényeinek árfolyama pedig rég esett ekkorát…
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 864 átlag: 5.59 |
|
|
|
|