|
Év
1996/május
|
KRÓNIKA
Bikácsy Gergely: René Clément halálára
Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
Hegyi Gyula: City Hall
Hungler Tímea: A halál napja
Harmat György: A gyanú árnyéka
Hungler Tímea: Tökéletes másolat
Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégAnasztáziaTurcsányi Sándor
Hát, jó! Próbáljuk meg elképzelni Molotov búcsúját Ribbentroptól a bécsújhelyi várbörtönben. Brr, rémes. Ezek a bolsik (és üzletfeleik) nem festett képre való népek. De még színes rajzfilmre sem. Milyen lenne a kipörgő lábú Lenin, amint azt mondja: bip-bip? Sztálin, amint röhög, mint Mardel, a kutya? Az ilyen rajzfilmektől nem hogy rosszat álmodnának a gyerekek, de némelyikük alighanem nyugdíjas koráig havonta cserélgetné az analitikusait. Valami ilyesmi járhatott a Fox szakembereinek fejében, amikor – nyilván, hogy lenyomják a Disneyt – rajzfilmre álmodták az utolsó Romanov hercegnő máshol vériszamos történetét. Első dolguk volt ugyanis, hogy kirendezték a büdös vörösöket a cuccból. (Köztünk szólva ez a legkevesebb, amit érdemelnek.)
Rasputin (még a Boney M-től ismerhetjük, valódi neve Ra, Ra, Rasputin) átka, miszerint vesszen ki a ház (ti. a cári) egy jelentősebb futkosás során valósul meg, úgyszólván vér nélkül. De még így is hajszál kerül a levesbe. Anastasia és idős nagyanyja meglép a vég elől. Az anya-cárnő Párizsig szalad, Anastasia úgy dönt, alámerül és kibekkeli a komcsikat. Ismerős gyakorlat, de rajzfilmen nem mindig jön be. Ezért hősnőnk nagyanyjához készül Párizs országba, aki 10 millió rubelt szánna annak, aki elhozza neki onokáját. Adott még egy fiatalember, Dimitrij, aki kibéreli a Bolsojt, hogy szereplőválogatást tartson, és ott tegyen szert egy megfelelő ál-Natasára (a vériben lehet, máshol lásd: ál-Dimitrij), akit aztán a zsíros jutalom fejében rásózna a szenilis nagyanyóra. Mondanom sem kell, lesz ebből sok bonyodalom, elverik Rasputint, mint jég a határt.
Nos, a huszadik századi rókáknak tök igazuk van. A történelem azért van, hogy időnként jól átírjuk, mert annyira ciki. Legyen közben sok ének és zene, hogy örüljön a szív és a CD is hozzon a konyhára. (Mellesleg régen hallottam ennyire unalmas és szellemtelen szövegfordítást.) Amúgy bejött nekem Anastasia, de nagyon. Alig várom a gyártó által ígért folytatást. De nemcsak azt, a sok többi Fox rajz-revüt is. A Romanovok vasvesszeje után mondjuk a Habsburgok nádpálcája is jól mutatna amerikai kézben.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1141 átlag: 5.56 |
|
|
|
|