KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
   1996/május
KRÓNIKA
• Bikácsy Gergely: René Clément halálára
• Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
• Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
• Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
• Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
• Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
• Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
• Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
• Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
• Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban

• Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
• Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
• Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
• Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
• Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
• Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
• Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
• Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
• Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
• Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
• Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
• Hegyi Gyula: City Hall
• Hungler Tímea: A halál napja
• Harmat György: A gyanú árnyéka
• Hungler Tímea: Tökéletes másolat
• Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
• Tamás Amaryllis: Az esküdt

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Média

Bódy Gábor Filmiskolája

Szemtan

Gelencsér Gábor

Bódy a kino-katedrán. A rendező közel negyedszázados Filmiskolájába ma is érdemes beiratkozni.

 

A Bódy-életmű írásos hagyatékának publikálása és az új lendületet vett filmes tankönyvkiadás szerencsésen találkozik a Filmiskola című kötetben. Peternák Miklós szerkesztő a Bódy Gábor elméleti írásait bemutató Végtelen kép után a rendező pedagógiai munkásságának dokumentumait adja közre. Az anyag meghatározó hányada az Iskolatelevíziónak 1976-ban részben leforgatott Filmiskola című oktatófilm-sorozat fotókkal illusztrált forgatókönyve.

Bódy a lektori véleményekre adott válaszainak egy pontján így összegzi a Filmiskola célkitűzését: „Az egész sorozat lényege és alapja az, hogy a mozgókép körüli, a filmről-való-gondolkodásba ne csak okoskodással vezessük be a nézőt, hanem egy belső 'gyakorlati', önmagát bizonyító programmal. […] Mindezzel voltaképpen nem mást teszünk, mint behatároljuk és leírjuk a mozgókép 'nyelvtanát', vagyis a SZEM TANÁT, anélkül, hogy erről a tizedik adásig egy szót ejtenénk.” Mindez alapvető szemléletbeli változást jelent a hagyományos esztétikai megközelítéssel szemben, és a film nyelvtanát, „a filmi gondolkodás útjait” állítja az oktatási program centrumába.

Bódy filmelmélete bizonyára számos ponton elavult vagy kikezdhető. Valóság és jelentés fogalompárjára épülő, többször kifejtett gondolatmenete (Jelentéstulajdonítások a kinematográfiában; Sor, ismétlés, jelentés; Filmművészet, a film nyelve, filmi gondolkodás) ugyanakkor a saját rendszerén belül következetes, így alkalmas egy didaktikai - s nem pedig tudományos - program levezetésére. Nevezetesen: a mozgóképírás és -olvasás elsajátítására. Azaz egy olyan tágan értelmezett médiatanra, amely a vizuális kultúrát mint egy sajátos jelolvasás gondolkodásmódját elemzi, s csupán e gondolkodásmód részeként foglalkozik a mozgóképet övező társadalmi és gazdasági kérdésekkel, a technikával, s nem utolsó sorban, ám mégis középponti helyéből kibillentve, az „esztétikai szervezettségű mozgóképpel”, vagyis a filmművészettel. A hagyományos esztétikai megközelítés elhagyása, illetve háttérbe szorítása ha lehet, azóta még indokoltabb: a televízió globalizációja, a multimédia egyre fokozottabban a képi jel kommunikációs jelentésére helyezi a hangsúlyt. S az a korosztály, amelynek Bódy is szánta sorozatát (a 15-20 évesek), elsősorban ilyen jellegű mozgóképi üzenetekkel találkozik.

Az elméleti bázishoz szorosan kapcsolódik a Filmiskola módszertani újdonsága, amely a könnyen kezelhető videotechnikának és a számítástechnikának köszönhetően mára a közoktatás számára is belátható közelségbe került. A Filmiskola első részét a következő közhely-gyanús gondolattal vezeti be a szerző: „Valamit úgy értünk meg a legjobban, ha csináljuk.” A mozgókép esetében azonban igen mélyértelmű elméleti háttere van ennek a kijelentésnek. A filmcsinálás – mindenfajta „előképzettség” nélkül – ahhoz az élményszerűen elsajátított tudáshoz juttathatja hozzá akár a kisiskolásokat is, amely szerint egyfelől a valóság nyomát őrző filmkép sohasem véletlenszerű, akár akarjuk, akár nem, mindig tartalmaz „jelentéstulajdonításokat” (ebből következik a dokumentumnak és a fikciónak a Filmiskolában is érintett paradoxona); másfelől a mozgóképnek nincsen nyelvtana és lexikona, azaz „bármiből” és „bárhogyan” létrejöhet a filmi jelentés. Éppen ezért kezdhetjük „a filmek teljesebb megértését” az „írással és az olvasással”, holott még nem is ismerjük a betűket meg a szabályokat. Csakhogy: a betű nem más, mint „az esemény a filmen”, a szabály pedig „az esemény filmi tagolása”. Alighanem ez a tapasztalat vihet a legközelebb a mozgókép sajátos természetének megismeréséhez.

Ráadásul - és ez több, mint szerencsés véletlen - e filmelméleti Kolumbusz tojása nincs távol az élményszerű oktatástól. (Hogy az oktatáspolitikától mennyire áll távol, az már más kérdés.) A Filmiskola ezért élő, a tanítási gyakorlatban jól használható, valódi tankönyv (és részben „tanvideó” - már ha a leforgatott három részt hozzáférhetővé lehetne tenni). Bódy közel negyedszázados elképzelése a mozgókép iskolájáról ugyanis alapvető szemléletmódbeli közösséget mutat a Nemzeti Alaptanterv Mozgóképkultúra és médiaismeret elnevezésű műveltségi területével. Életművének ez a szelete lappangó tudásként élt a mozgóképoktatásnak ismét nekifeszülő filmesek és tanárok fejében: a NAT filmes fejezetének kidolgozói mintha tudattalanul - néhányan persze nyilván tudatosan - az ő pedagógiai munkásságára építettek volna. Ez a tudás most a Filmiskola forgatókönyveinek publikálásával felszínre kerül, s ami ennél is fontosabb, alkalmazhatóvá válik. Bódy lelép az „összes művek” piedesztáljáról - egyenes a katedrára.

 

Bódy Gábor: Filmiskola. Összeállította és a bevezetőt írta: Peternák Miklós. Palatinus, 1998.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1998/09 23. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3784