|
Év
1996/május
|
KRÓNIKA
Bikácsy Gergely: René Clément halálára
Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
Hegyi Gyula: City Hall
Hungler Tímea: A halál napja
Harmat György: A gyanú árnyéka
Hungler Tímea: Tökéletes másolat
Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
|
|
|
|
|
|
Kés, villa, olló, kamera...Sinkó István
Filmet készítünk. Filmet csinál a nyolcadikos osztály és a harmadik-negyedikes szakkörös, kistestvérével. Rajzol és mintáz, tervez és mozgat a 9 és a 14 éves. Kamerát igazit, élességet állít, lámpát tart, montázsasztal fölé görnyed és filmet ragaszt. Vetít és kritizál, felszisszen, ha ugrik a kép, ha homályos a film és nevet, örül egy-egy sikeres snittnek. Filmet készít a gyerek az iskolában és a szakkörben.
Van-e különbség a heti 1–2 órás rajzórán készítendő, technikát bemutató munka és a hetente kiscsoportban zajló egészéves szakköri filmkészítés között? Ez érdekelt, és hogy melyikkel meddig juthatok el az eredményességben amikor 10 évvel ezelőtt rajzóráimba beépítettem a filmkészítést.
Első elképzelésem szerint a nyolcadikosok egyéni filmeket terveztek két hónapon keresztül az óra alatt. Ezek a kis sketchek rajzfilmek, tárgyanimációk, gyurmafilmek voltak. 15–25 másodpercben kellett megeleveníteniük rövid történéseket, mozgásokat. Ez a jellegzetesen rajztanári elképzelés egyáltalán nem zavarta a mesélni akaró gyerekeket-kamaszokat, hogy butuska-tréfás történetecskékben, gegekben éljék ki filmkészítési vágyaikat. A film történés, a film akció, melyben főleg kudarcok érik a főszereplőket, legyenek azok rajzolt bábok vagy akár tárgyak. Soha annyi hasraeső, széttörő, felrobbanó, lángoló főhős egyszerre nem látható, mint egy nyolcadikos osztály négypercnyire vágott filmetűdjében. S persze a figurák is előképekre támaszkodnak. A moziban, TV-ben látott játék- és rajzfilmek hősei mégis átalakulva, megszelídülve, gyermekléptékűre módosítva bukkannak elő ezekben a kis filmekben. És antropomorfizálódnak persze az iskolai környezet tárgyai is. A tolltartók nagyfogú szájakká, a ceruzák és tollak katonákká, a radírok és hegyezők szuperszonikus robotemberekké válnak. A kamasz-nyolcadikos alkotók meg visszavedlenek játszadozó kisgyerekekké.
Új lehetőséget jelentett órai rajzfilmkészítéseinkben a kollektív film tervezése. Ezt az ötletet egy osztrák filmestanár kollegától vettem át, s úgy hiszem nagyszerűen beválik immár három éve a tanórai munkában. Átváltozások címmel készít egy-egy osztály kb. 1,5–2 percnyi filmet. Minden gyerek 6 fázison keresztül változtat át egy tárgyat valami mássá. A sorrendet beosztjuk. Az első gyerek mondjuk almából kiflit, a második kifliből elefántot, a következő elefántból léghajót rajzol és így továbbhaladva jut el az osztály utolsó tagja a Vége feliratig. Mindenki maga választja meg, hogy a kapott tárgyból mit alakít. A következő őhozzá alkalmazkodik. Ebben a sorban már az egyes rajzokra éppúgy kell figyelni, mint a végeredményre, figyelni kell a térre, a mozgásra, a viszonylag kis fázisszám ellenére az átváltozás egyenletességére, azaz ez már komoly film, melyben egyszerre jelenik meg az egyéni felelősség és a közös munkában való egymásrautaltság. Az egyes változásokat maguk a szerzők veszik fel a S-8-al. Videóra átírva aztán zene kerül a filmek alá. Egy hónap intenzív munkája árán végül együtt nevethetünk a végeredményen. A mozgások sutasága, a hirtelen vágások ügyetlensége senkit sem zavar. Ez már a mi mozink. Gyerekfilm.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1511 átlag: 5.47 |
|
|
|
|