|
Év
1996/május
|
KRÓNIKA
Bikácsy Gergely: René Clément halálára
Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
Hegyi Gyula: City Hall
Hungler Tímea: A halál napja
Harmat György: A gyanú árnyéka
Hungler Tímea: Tökéletes másolat
Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégFogd a nőt és fuss!Sneé Péter
Vajon hány éves Kim Basinger? – lett légyen bármennyire illetlen a kérdés, mégsem mellőzhető, az ifjú bárénekesnőt alakító világsztár közelképei oly megrázóak. Fölfoghatatlan ugyanis, miként kaphatna lángra tőle egy lányoktól körüludvarolt s igencsak elkötelezett fogpasztagyáros, ha nem vonzza éppen a hervadó szépségek dekadens bája. Mert könyörtelen ám az éles fény: szivacsos, elhasznált bőrt mutat a vastag festék alatt és öregesen megereszkedett idomokat Marilyn Monroe ruháiban.
Régen találkozhattunk már ennyire korhű másolatával a papa – akarom mondani – a nagypapa mozijának. Keretes történet gyönyörködtet, és terv szerint, sorban pukkannak a vénecske poénok is. Pihentetőül a narrátor aforizmákkal traktál. Vesztünkre Neil Simon ismétléses formát talált, aminek dramaturgiai terheit nem cipeli végig. A színházi nagyiparos szuflája is kifogy néha! Ilyenkor ernyedten hagyja, boldoguljanak a játékosok, ahogy tudnak, tetszésük szerint érvényesítvén varázsukat. Írói segédlet nélkül persze kissé nehéz rozsdaálló szexidolként, illetve örökös snájdig szépfiúként az élet mélységei fölött egyensúlyozni.
Nagy veszély azért nem fenyeget! Valamennyien jómódúak, gondtalanok és karriert csinálnak. (Ki fentről kezdte, idővel az is leküzdi magát.) Boldog vég, nagytotál. Egy csöppet sem eredeti színdarab szórakoztatja a nagyérdeműt megint.
Mit gondolnak, hány éves a film?
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1468 átlag: 5.46 |
|
|
|
|