|
Év
1996/május
|
KRÓNIKA
Bikácsy Gergely: René Clément halálára
Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
Hegyi Gyula: City Hall
Hungler Tímea: A halál napja
Harmat György: A gyanú árnyéka
Hungler Tímea: Tökéletes másolat
Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégEgy külön világSzékely Gabriella
A jogaikért harcoló négerek egyenesen Tamás bátya kunyhójából érkeztek Chris Menges filmjébe. Szellemi vezérük, az apartheid ellen tollal és békés tüntetésekkel küzdő fehér újságírónő pedig Zója Kozmogyemszkaját megszégyenítő bátorsággal sínylődik a börtönben. Megingathatatlan az igazságában, a hatalom vérebei hiába zsarolják otthon hagyott három gyermekével (férje, Mandela munkatársa külföldre menekült), Diana Roth nem árulja el társait.
1963-ban vagyunk Dél-Afrikában. Az operatőrből rendezővé avanzsált angol Chris Menges 1987-ben forgatta filmjét, a főcímből olvashatóan valóságos élettörténet alapján. Akkor, amikor az Olegek és Zóják meg a többi ifjú gárdista régen eltűntek már a filmvászonról, a forradalmi hősiesség pátosza elhalványult errefelé, a világ felénk eső történelmi féltekén. Érdekes módon a „művelt nyugat” filmes alkotói mintha stafétában vették volna át a fáklyát, a régi jó szocreál fénye tovább lobog. Csupa szeretetreméltó, hibátlan jellemű szabadságharcos az egyik oldalon, és elvetemült, gonosz elnyomók a másikon. És közöttük Diana Roth tizenéves kislánya, aki nyiladozó értelmével hamarosan rátalál a helyes útra.
Azelőtt az ilyen filmre, ha keletről jött azt mondtuk: sematikus, ha nyugati rendező jegyezte: tisztességes. Pedig egyszerűen: rossz.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1672 átlag: 5.46 |
|
|
|
|