|
Év
1996/május
|
KRÓNIKA
Bikácsy Gergely: René Clément halálára
Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
Hegyi Gyula: City Hall
Hungler Tímea: A halál napja
Harmat György: A gyanú árnyéka
Hungler Tímea: Tökéletes másolat
Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégÉs isten megteremté a nőtArdai Zoltán
Ezzel a fellengzős címmel már forgatott egy filmet a hatvanas évek elején Roger Vadim, a főszerepet Brigitte Bárdot játszotta és Vadim akkor még némi eleganciával tetszelgett a – vadóctermészetű – nőiség bemutatásában. Az évtizedekkel későbbi, amerikai környezetbe átplántált új változat szőke Vadóca jóval szimplább lény az egykorinál, de láthatólag a rendező tudta nélkül. Vadim ugyanoly hiún merengve tekint rá, majd pillant, mintegy miránk, majd újra rá, mint annakidején Bárdot esetében, ám már olyannyira híján a sikknek, hogy az elnéző-megértő állapotba süppedt néző sem kerülheti el az olykori feszengést. Annál kevésbé, minthogy ebben a filmben gyakran csak úgy „mai” és úgy „amerikai” minden, mintha egy Budapesten készült – de a tengerentúlon játszódó – átlagos tévéjátékot látnánk. A cselekmény egyébként nem volna érdektelen. Egyetlen férfiszereplő akad itt, aki jól szereti a Nőt (egy fiatal építőmunkás). Mit se sürget, bármikor adni kész és összetartozásukat illetően végtelen a bizalma, így a fiatalember minden egyes idegpróba után tartós eredménnyel képes relaxálni. A végkifejlet: a Nő az élettől megtöretvén megbékél; a (kissé ízetlen) boldogság napjai következnek. – Nem eleve hamis megoldás; ami a vásznon elviselhetetlenné teszi, az a rendező könnyes derűje. Különösen a paplan alatti édes rugdosódás jelenete kedvetlenít el. „Lám, a két álomszuszék nem ad a vekkercsörgésre!” – így kuncog ránk az idősödő Vadim Amerikából, ez ma az esprit-je.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1399 átlag: 5.52 |
|
|
|
|