|
|
Év
 
 
     
      
 
 
1996/május
|
KRÓNIKA
• Bikácsy Gergely: René Clément halálára
• Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
• Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
• Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
• Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
• Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
• Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
• Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
• Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
• Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
• Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
• Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
• Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
• Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
• Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
• Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
• Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
• Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
• Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
• Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
• Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
• Hegyi Gyula: City Hall
• Hungler Tímea: A halál napja
• Harmat György: A gyanú árnyéka
• Hungler Tímea: Tökéletes másolat
• Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
• Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
 |
|
 |
|
|
|
|
Láttuk mégAmerikai história XNevelős Zoltán
A cím egy magánkurzusra utal, amelyet a színesbőrű iskolaigazgató személyesen tart Hitler-imádó tanítványának, és ez a címe annak a házidolgozatnak is, amelyben a fiú felidézi, hogyan is került neonáci csoportjába. Bátyja, az ünnepelt tolvajölő ugyanezen a napon hagyja el a börtönt, ahol bizony történt vele egy-két dolog, ami elgondolkodtatta. A történet a két fiú fekete-fehér flashbackjeivel kerekedik egésszé.
A film a botrány porfelhőjében közelített bemutatója felé; nem a témája, hanem rendezőjének temperamentuma miatt. A reklámfilmes fenegyereknek számító angol Tony Kaye ugyanis zokon vette, amiért a New Line vezetői saját elképzelésükre formálták első játékfilmjét. Kaye a hollywoodi sajtóban fizetett hirdetésekben adott hangot nemtetszésének, majd le akarta vetetni nevét a filmről; az Amerikai Rendezők Egyesülete azonban figyelmeztette, hogy e kettőhöz egyszerre nincs joga, így Kaye most saját céhe ellen indított pert.
Azt, hogy a filmnek pontosan mely részeit érinti az alkotók nézeteltérése, nem tudom, de annyi biztos, lehetne rajta csiszolni. Az elevenbe vágó témát, a mások életmódjával szembeni erőszakos türelmetlenséget ez a film képes nem egyoldalúan – a (faj)gyűlölet ritkán egyoldalú – és ettől különösen átélhetően bemutatni. Ezért kár azokért a pillanatokért, amelyekben az ábrázolás módja nem tetszik.
A szituációk hitelesek, a képek ütnek, az alakítások, különösen a bátyot játszó Edward Nortoné, még sokáig velünk marad. Olykor csak egy hajszálon múlik, ha elromlik egy jelenet, olyasmin, mint a hatásvadászatba hajló belassítások, néhány helyzet zavaró leegyszerűsítése és főként a tanulságot szájbarágó záró-monológ. A dráma ettől azonban még működik, a gyűlölet témájához illően a fordulatokat nem annyira a logikus szükségszerűség, mint inkább a kiszámíthatatlan, irányt vesztett indulat vezérli.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1747 átlag: 5.31 |
 |
|
|
|
