|
Év
1996/május
|
KRÓNIKA
Bikácsy Gergely: René Clément halálára
Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
Hegyi Gyula: City Hall
Hungler Tímea: A halál napja
Harmat György: A gyanú árnyéka
Hungler Tímea: Tökéletes másolat
Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégTitkok házaTamás Amaryllis
„... Fájt a ház...”; mintha Nádas Péter Találkozás című drámájának egyetlen, talányos mondata köré rendezett volna fájóan valóságos történetet Péter Yeats. Vizsgálódásainak fókuszába az amerikai politikai élet egyik legsúlyosabb eltévelyedését, a mccarthyzmus ideológiáját állítja. Hollywood régi adósságát törleszti: Joe McCarthy, a demagóg, republikánus bíró, Wisconsin szenátora kezdetben azzal vált hírhedt-híressé, hogy előszeretettel jelentette fel hamis vádakkal az álomgyár rendezőit, bálványait, talán hiányzó tehetségéért is bosszút állva...
A film szakmai és ízlésbeli biztonsággal ábrázolja egy ördögi terv ötletdús megvalósítását: a szenátor és cinikus munkatársai, a jog felkentjeinek segítségével mint szivárogtatnak be az országba és a legmagasabb politikai körökbe üldözött zsidóknak álcázott náci bűnözőket. A tökéletesnek hitt konspiráción azonban rést üt a Life fotó-szerkesztője, Emily (Kelly McGillis) magánemberi, újságírói kíváncsisága.
A filmből a korai ötvenes évek hideglelős hangulata árad, néhol hitchcocki feszültséggel. Az igazi szenzáció azonban Kelly McGillis – a Grace Kelly arisztokratizmusát és a „női Jack Nicholson”, Kathleen Turner boszorkányos tehetségét idéző főszereplő – játékkultúrája.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 2784 átlag: 5.43 |
|
|
|
|