|
Év
1996/május
|
KRÓNIKA
Bikácsy Gergely: René Clément halálára
Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
Hegyi Gyula: City Hall
Hungler Tímea: A halál napja
Harmat György: A gyanú árnyéka
Hungler Tímea: Tökéletes másolat
Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégMoziháború a VadnyugatonFaragó Zsuzsa
Oleg Tabakov sír. Némafilm pereg, szomorú szerelmi történet – a kövér és pénzéhes kocsmárost, a vadnyugati Saloon tulajdonosát szíve mélyéig meghatja a látvány. Olyannyira, hogy álnokul összeesküszik a mozis ellen, mert szívében ezzel az újonnan ébredt hatalmas jósággal nem képes többé harácsolni, s így félő, hogy elszegényedik.
Ebben a filmben minden elem jelen van, ami népszerű lehet a Szovjetunióban. Amerikai western és paródia, eszt-ráddalok és enyhe moralizálás, burleszk és érzelmesség – gondosan és hitelesen összeszedett western-külsőségek, folyton dörgő koltok, dalra fakadó hősök. A főszereplő, a Jóember: a gyermekszemű Andrej Mironov, s mint mostanában annyiszor, intrikust alakít Oleg Tabakov. Alek-szandra Aaszmjae szőke és gömbölyű – mi kellhet még?
Zavart szomorúsággal néztem végig az 1987-es év egyik szovjet kasszasikerét. Zavartan, mert a western-külsőségek (nyilván óriási költséggel) mintha hitelesek lennének, ám a rendezőnő, Alla Szurikova adósunk marad a Vadnyugat ismert hőseinek felidézésével, s enélkül paródiája a verekedések végeláthatatlan és végső soron egyáltalán nem mulatságos sorába fullad. Zavartan, mert a naiv mozis hittételének („A filmművészet az a Messiás, mely képes minket megváltani!”) gyermeki morálja sem hitelessé, sem ironikussá nem válik a zűrzavaros jelenetekben. Zavartan, mert ez a szétfele húzó, ezerfele kacsintó, népszerűségért lihegő mozi sem megváltani, sem szórakoztatni nem képes.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1234 átlag: 5.63 |
|
|
|
|