|
Év
1996/május
|
KRÓNIKA
Bikácsy Gergely: René Clément halálára
Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
Hegyi Gyula: City Hall
Hungler Tímea: A halál napja
Harmat György: A gyanú árnyéka
Hungler Tímea: Tökéletes másolat
Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégPoszeidon katasztrófaBaló Júlia
A National Geographic decemberi száma Hogyan találtuk meg a Titanicot címmel riportot közöl az 1912. április 14-én jéghegynek ütközött, elsüllyedt hajóóriásról. 2227 utasból 1522 ember nem élte túl a katasztrófát. Az egyik túlélő: „Láttam a hajót süllyedni. A horrort. A rémületet, a rettegést. És hallottam ezeknél is nagyobb borzalmat: a fuldokló emberek sikolyát.” Egy tény: „A vagyon életet adott a katasztrófában: az elsőosztályú utasokat szállásolták legközelebb az életmentő csónakokhoz. A harmadik osztályon utazók jóval messzebb térhettek nyugovóra. Megtörtént, hogy ez utóbbiakat éppen a hajó személyzete akadályozta meg abban, hogy fölmásszanak a hajóoldal víz fölötti részére – míg a legtöbb megtelt csónakot vízre nem bocsátották...”
A Poszeidón katasztrófa című film hajóóriásának utasai – amerikai turisták karikatúra-sémái: ékszerek, „archaikus” mosolyok, férfiak némelyikén paróka, hangoskodás, túlzott kedveskedés. Újévet köszöntenek. A konfettihullámot víz mossa el: tengerrengés. A hajó fölborul, a világ fölfordul. Kettős dráma lehetősége: az utasok lelkében, a hajó szétesésében. Bodybuilder, „forradalmár” pap igét hirdet: aki vele tart, csak annak lesz esélye a túlélésre. A külső mentés reményében a gépterembe kell jutniuk. Nem sokan tartanak vele. Csak kilencen. Ők is minduntalan veszekednek. Vigyorból vicsorgás. Ez egyben a jellemábrázolás is. A hitetlenek, a küzdésre képtelenek meg is halnak. Ki megfullad, ki megég. Ám a bátor csoportból is életét veszti négy. Tragikus sorsukat a film nézője úgy látja, mint fáról hulló levelek esését lassított felvételben. Unalmas kompozícióban. Darabos vágásban.
A jellemek közül megmenekül: az ingerlékeny, ugyancsak izmos exrendőr, az idős házaspárból a férj, a jogging bajnok, aki olyan hipochonder, hogy a köldökét is haslövésnek nézi, a gyermeteg és hiszteroid popénekesnő és a két testvérke: a nővér és a szőke, kékszemű, szeplős, pisze, dundi pofijú öcs. A bátrak bátra, az igehirdető utolsó, életmentő akciója közben, miután tornázott egy kicsit a gőzt elzáró keréken csüngve-függve, átkozódva – lezuhan a hajólávába.
A sablon rakományt veterán operatőr-rendező süllyeszti érdektelenségbe.
Inkább vissza a riporthoz. Az izgalmas kalandfilm.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1444 átlag: 5.53 |
|
|
|
|