|
Év
1996/május
|
KRÓNIKA
Bikácsy Gergely: René Clément halálára
Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
Hegyi Gyula: City Hall
Hungler Tímea: A halál napja
Harmat György: A gyanú árnyéka
Hungler Tímea: Tökéletes másolat
Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégFele-barát-nőmSneé Péter
„Fakó minden teória, s a lét arányló fája zöld.” Hányan idézték már Goethe maximáját a Faustból, aminek jegyében egykor a cseh „új hullámosok” is lázadtak az életet mesterkélt szabályokba törni akaró igyekezet ellen. A társai közül legtöbbet forgató Karel Kachyna új filmjében ismét visszatér ehhez az „aranyigazsághoz”. Bőven árad művéből a humor, s fel-felcsillannak a néhai groteszk kedves színei. Csupán szelídebben, tartózkodóbb játékossággal, mint a Szekérrel Bécsbe vagy az Éljen a köztársaság! idején. S ettől csöndes, lemondó szomorúság lengi át a filmet.
Mert a mostoha körülmények ellenére is ezernyi édességet kínáló hétköznapi lét mégsem virul tán eléggé ahhoz, hogy eltüntesse a koptatott frázisokat, hogy eltakarja a szemetes utcákat, hol a sétálókat jobban izgatja a szerelem vagy a sör, mint az erkölcs mankóival megtámogatott nagy célok regimentje. „Minden lehet!” – álmélkodik a megszállott Ruzička mérnök (Jiří Menzel kiváló alakításában), amikor csodálatosképpen valami mégis sikerül neki. A vak szerencse röpíti a gyárkapun kívülre – jó- vagy balsorsára? – Fandyt is, a film ifjú hősét (Miroslav Starý játssza nagy átéléssel), aki több érzékenységgel és értelemmel bír annál, semhogy kirekeszthesse figyelme köréből a tényeket, s fiatalabb még, mintsem fáradtan beletörődjék helyzetébe.
A sok hóbortossá fajult egyéniséget zavartan, de beavatkozásra készen méregetik portások, őrök, edzők: vajon mire készülnek épp? Holott ők maradni szeretnének legföljebb, kényelmes, meleg kuckójukban.
A film egyetlen igazi gyengéje a történetet keretező és eredetileg bizonyára ironikus dalocska riasztóan bugyuta magyarítása lett.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 952 átlag: 5.5 |
|
|
|
|