|
Év
1996/május
|
KRÓNIKA
Bikácsy Gergely: René Clément halálára
Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
Hegyi Gyula: City Hall
Hungler Tímea: A halál napja
Harmat György: A gyanú árnyéka
Hungler Tímea: Tökéletes másolat
Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégSzüretSneé Péter
Weiss, Kachyna, Forman egykori asszisztensének, a Senki sem fog nevetni és a Vihar a lombikban rendezőjének, Hynek Bočannak a neve elválaszthatatlan a néhai cseh „új hullám”-tól. Legújabb filmje ősi alaphelyzetet idéz: az öregember búcsúját az élettől, melyet unokájának tapasztalatgyűjtése ellenpontoz. Egyikőjüknek sincs hatalma a saját léte felett. A nagyapának és barátainak (barátnőinek) kezéből kicsúszott az események irányítása; tekintélyük, lehetőségeik, erejük fogytán peremre szorultak. Szövetségük is bomlóban már, szolidaritásuknak nyomai látszanak csupán egy-egy értő szemvillanásban, köznapian egyszerű, természetesen kedves gesztusban és a konspiratív konyakozásban. A film legemlékezetesebb, legszebb pillanatai ezek.
A környezet birtokosaivá hitvány, élvhajhász, gerinctelen fiúk és tehetetlen, hisztérikus, karrierista feleségeik, szeretőik kapaszkodtak fel, az impotens középnemzedék tagjai (önnön kortársairól ítélkezik ily keményen Bočan). Legföljebb az unokában megtestesülő jövő táplálhat némi reményt, bár ki tudja, mi lesz velük...
E borús hangulatú helyzetkép nélkülözi az „új hullám” hajdani, kesernyésen ironikus beállításait, s a visszafogni alig győzött életkedvet, s örömet. A groteszk humort hangosan pukkanó poénok váltották fel, a frissesség, vitalitás sokszoros utalásrendszer révén rekesztődik ki. (Utóbbiak jórészt csupán a nemzeti filmtörténet ismeretében érthetők.)
A visszatorpanó, tétovázó szimbolizálás összekuszálja a szálakat, megzavarja a mű benső egyensúlyát és stílusbizonytalanságot eredményez. Mélységek helyett a felszínre irányítja figyelmünket.
A stílus- és előadásmódbeli határozatlanság hív és pontos tükre az alkotói önbizalom megrendülésének. Seregélyek tarolják le a termést, karbidágyúk dörgésétől nekivadult igásló röpíti fának a nagyapa szekerét. Janik, a kisunoka pedig mérgében újra szélnek ereszti a galambokat. Vajon a régi ház új tulajdonosa ugyanúgy megfojtja majd őket is, mint a korábban hazatévedteket?
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1731 átlag: 5.45 |
|
|
|
|