|
|
Év
 
 
     
      
 
 
1996/május
|
KRÓNIKA
• Bikácsy Gergely: René Clément halálára
• Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
• Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
• Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
• Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
• Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
• Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
• Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
• Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
• Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
• Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
• Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
• Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
• Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
• Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
• Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
• Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
• Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
• Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
• Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
• Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
• Hegyi Gyula: City Hall
• Hungler Tímea: A halál napja
• Harmat György: A gyanú árnyéka
• Hungler Tímea: Tökéletes másolat
• Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
• Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
 |
|
 |
|
|
|
|
Láttuk mégCsillaghullásGreskovits Béla
Archaikus korok népei érintetlen ifjakat áldoztak a háború, a harag isteneinek. Ősrégi szokásuknak állítunk öntudatlanul emléket, valahányszor az „ártatlan”-t az „áldozat” jelzőjeként használjuk.
Talankin filmje arról szól, hogyan tette civilizációnk második világháborúja újra élővé e szókapcsolatnak a civilizáció előtti értelmét. A Csillaghullás hőse, Misa, ártatlan áldozat. Serdülő-katona, aki az iskolatáskát cserélte tölténytáskára, az ifjúkor álmait súlyos sebesülése lázálmaira. Érintetlen legényke, akiben már a film nyitó képsorában szentképpé magasztosul egy fájdalmas szép női arc, aki számára a mezítelen női test a fürdető asszonyok anyás testének emlékét jelenti, a szerelem pedig a gyermekkori egymásratalálás civakodó boldogságát.
Sebesülten, egy frontkórházban szembesül a ténnyel, hogy „férfivá” alázták az öldöklés és félelem poklában, mielőtt férfivá avathatták volna a szerelem szép, emberi szertartásaiban. E problematika megérdemel egy filmet. Egy, a Csillaghullásnál igényesebb és eredetibb filmet. Talankin – mintha eleve nem bízna választott tárgya saját belső gazdagságában, vagy a néző fogékonyságában, minduntalan a témán kívüleső szépségnek megidézésével tereli el figyelmünket amúgy is vontatott alkotása mondanivalójáról. Kamerája hosszú percekig méláz az alkonyi folyó lomha fenségén, elbámészkodik a romos házfalakon tanyát vert sárgás gombák és zöld penészfoltok Sztalkerből ismert esztétikumán, miközben kis kamasza elárvultan csetlik-botlik kidolgozatlan, erőtlen szerepében, tapasztalt katonatársai és a szerelemre éhes nőnemű ártatlanok között. Bensőbb és hitelesebb bizonyítékok híján főként a kislegény által, s a kislegényért hullatott könnyek érzékeltekik Misa sorsának tragédiáját. Csakhogy míg a kamaszos feszélyezettség szívszorító hátterének értő megjelenítése talán könnyet csalna a néző szemébe, a Csillaghullás könnyáradata csak feszélyezi.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1154 átlag: 5.57 |
 |
|
|
|
