|
Év
1996/május
|
KRÓNIKA
Bikácsy Gergely: René Clément halálára
Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
Hegyi Gyula: City Hall
Hungler Tímea: A halál napja
Harmat György: A gyanú árnyéka
Hungler Tímea: Tökéletes másolat
Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégVilágok arca – BarakaSchubert Gusztáv
„Az élet nem nagy vigalom sehol, de ámulni lehet...” Ekkorát, mint itt persze leginkább csak a moziban. Nincs az a magyar pénztárca (ma még!), amelynek birtokában így körbebámulhatná valaki a világok arcát Luxortól Angkorig, Amazóniától a hindu hegyláncokig. Turistavirtus persze volna, mi más is lehetne ma egy kétgyermekes, bő negyvenes, elvált magyar asszonyka legesleggyötrőbb vágya – olvasom –, mint a rohadt életben egyszer még eljutni a Kanáriákra. Világpolgárnak érzem, ó, Ádám, magam!
Ami persze nem színtiszta élvezet, mint volt ó-Hollywood idején, amikor még gondos maszkmesterek sminkelték simára a világ ősöreg arcát. A Baraka rafináltabb századvégi turistamagazin, tévéhíradókon edzett nézőknek készült körpanoráma, sok-sok magasztos és ritka pillanattal, sok-sok megrendüléssel, az ipanemai plázs aranyhomokját a favelák bűze lengi be, az égi felhőfolyamok a Gangesz mocskos habjaival vegyülnek, a kamera világunk 77 csodája mellé Auschwitz cipőhalmait és a kambodzsai vérmezőket is odaidézi. Így gömbölyű.
Angyali üdvözlet a Sky Channeltől: a „kizökkent világ” mára visszazökkent. Te is lehetsz világpolgár... tizenöt percre, míg belenézel a CNN-be. Hogy Világ nincs, nem volt és – épp a világpolgári optimizmus fényességében – egyre kevésbé látszik lenni? Az ember tragédiája, nem a tévénézőé. A világ az... ami adásba megy. És nincs adásszünet.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1338 átlag: 5.39 |
|
|
|
|