KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
   1996/május
KRÓNIKA
• Bikácsy Gergely: René Clément halálára
• Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
• Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
• Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
• Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
• Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
• Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
• Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
• Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
• Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban

• Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
• Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
• Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
• Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
• Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
• Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
• Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
• Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
• Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
• Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
• Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
• Hegyi Gyula: City Hall
• Hungler Tímea: A halál napja
• Harmat György: A gyanú árnyéka
• Hungler Tímea: Tökéletes másolat
• Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
• Tamás Amaryllis: Az esküdt

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A Kolónia

Ardai Zoltán

 

Az NDK-beli alkotógárda ezzel a politikai krimivel a nácizmus egykor szertefröccsent sejtjeinek mai, eleven lüktetésére kívánta felhívni a figyelmet. A megtörtént eseményeken alapuló cselekmény egy meg nem nevezett dél-amerikai országban játszódik, olasz stílusmintákhoz igazított tálalásban. Váratlan lövések, egy halott a helyi Német Öregek Otthona galériáján. Az áldozat később eltűnik a tepsiből. Titkok... Nyomukba eredve Oswaldo, az egyik vezető napilap legelszántabb riportere mind beljebb jut egy állami védettséget élvező szervezet „bugyraiba”. Végül már nem is tud mit kezdeni megszerzett információival: nem szabadul.

Hogy miként lett ebből langyos néznivaló, amely még egy közepesebb maffiafilm kontúros nyomát sem hagyja az utcára lépő nézőben, az nehezen érthető. Nem csak nagy tehetség érheti el, hogy némi feszessége legyen a vásznon az aggodalmaskodó szeretővel, vagy a türelmetlen felsőbbséggel folytatott elmaradhatatlan vitáknak. Elég lenne többet meríteni a mintául vett, jól kimunkált sztenderdek rendszeréből. Ezeket alulmúlni sértőbb, mint az, ha csak inzert közölné: „a főnök, félelmében, veszélyezteti a bátrak sikerét”. Színes mozgást a betűkkel is el lehetne érni. Furcsává azonban éppen az teszi A Kolónia gyengeségeit, hogy amikor maga a szörny jelenik meg előttünk, egy keresztény mezőgazdasági munkakollektíva (és kapcsolatai) álarcában, helyenként valamivel még a kiérdemesült sematizmus nívója fölé is emelkedik a színvonal. Azt a benyomást keltve, hogy talán mégsem volt teljesen fölösleges ezt a filmet elkészíteni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/02 46. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6676