|
Év
1996/május
|
KRÓNIKA
Bikácsy Gergely: René Clément halálára
Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
Hegyi Gyula: City Hall
Hungler Tímea: A halál napja
Harmat György: A gyanú árnyéka
Hungler Tímea: Tökéletes másolat
Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégHusszein véreKulcsár Mária
Hófehér ló, jövőbe látó próféta, tiszta vizű forrás, felmálházott tevék, színesre festett arcú, szomorú menyasszony, saját hátukat véresre korbácsoló gyászolók rémisztő tömege; az európai néző szinte helyeslő bólintással veszi leltárba a keleti mondák közismert elemeit, ezt várta a messzi Pakisztánból érkező filmtől. A Husszein vére című film rendezője azonban túljár az eszünkön: okos, tisztességes mondanivalójának igájába hajtja a mesét. A szegények és elnyomottak védelmezője, a legendákból ismert Husszein feltámadó, új harcba indul. Ellenségei: zsarnokok és népnyúzók, zsoldosok és gyilkosok a régiek. A nagyhatalmak ravasz taktikáinak kiismerhetetlen szövevénye s a nagypolitikai szolgálatba állított, huszadik századi technikai eszközök azonban reménytelenül egyenlőtlenné teszik a küzdelmet. Az életét és vérét áldozó forradalmár nem veszi észre, sosem tudja meg, hogy sorsáról higgadt telefonbeszélgetések döntenek. A néző láthatja mindezt, tehetetlen részvéttel követve a magányos népi hős harcának lehetetlenné válását. A rendező ügyesen és hatásosan ötvözi az évezredes mondavilágot a napi politika aktuális eseményeivel. A mesék tiszta színeit, egyszerű szerkezetét, jól ismert figuráit használja fel, hogy elandalítsa a nézőt, majd aztán egy URH-rádió, egy gépfegyveres katonákat szállító dzsip vagy épp a tévéhíradókból ismerős párbeszéd segítségével figyelmeztet: mégsem mese, amit látunk, ne várjuk a mindent jóra fordító csodát.
Pakisztán filmművészete eddig ismeretlen volt számunkra, a lexikonokban is csak nehezen megjegyezhető nevekkel tűzlelt, néhány soros összefoglalást olvashatunk róla. Jó, hogy eljutott hozzánk ez az alkotás, mely figyelmünkre méltó képet nyújt a távoli ország ellentmondásos hétköznapjairól, politikájáról és ráadásul még jó film is.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 850 átlag: 5.63 |
|
|
|
|