|
Év
1996/május
|
KRÓNIKA
Bikácsy Gergely: René Clément halálára
Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
Hegyi Gyula: City Hall
Hungler Tímea: A halál napja
Harmat György: A gyanú árnyéka
Hungler Tímea: Tökéletes másolat
Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégSzuperzsaruKovács András Bálint
A király (mondjuk a nép) legkisebb fia (egy frissen végzett rendőrtizedes) egy csodakalpagot szerez (fejére pottyan egy atombomba), és ennek segítségével rendkívüli képességeknek jut birtokába. Jaj a banditáknak ezentúl: a szuperzsaru a város másik végéről is megérzi a betörést; hiába lövik szitává, haja szála sem görbül; hiába zuhan ki a huszadik emeletről, talpra esik, mint a macskák; a pohár odaröpül a kezébe, a vasöklű bunyósnak beletörik a vasökle, ha hozzáér; a botlábú őrmesterből Fred Astaire lesz, és a többi, és a többi.
Corbucci jócskán szabadjára engedte fantáziáját, amikor gyermeteg ábrándjait a mindenhatóságról kiélte egy film erejéig. Kevés film van, ahol ennyi idétlenséget hordtak volna össze – és annyi bájjal, mint itt. Igaz, ebben nem kis segítségére volt a rendezőnek Terence Hill, aki jól táplált óvodás ábrázatával vigyorogva nyírja a gengsztereket, miközben senki sem érti, honnan szedte csodálatos képességét, amellyel mindent el tud érni, amit akar. Mint minden csodának, ennek is vannak határai. Ha rendőrünk vörös színt lát, egyszerre elveszti varázserejét. Ebből mindenféle galibák származnak, de aztán persze minden rendbe jön. Igaz, a végén menyasszonya elővigyázatosságból vörösre festi a haját... Egy jó geget azonban kihagyott Corbucci mester. Amikor is barátunk rendőrtársa egy régi rágógumiból felfújt léggömbről leugrik, gondolván, hogy a másik varázserejével úgyis elkapja, valami piros sálba botlik bele mesebeli hősünk, és így mindketten „beszállnak” a Földbe. De nemcsak beleszállnak, hanem ki is lyukasztják, és kijönnek a földgömb másik oldalán – épp a Népi Kínában. Mármost a rendező éppenséggel úgy is befejezhette volna a filmet, hogy innen nem kerülnek soha haza, mert hősünknek megáll a tudománya, hiszen itt minden vörös...
Dehát, ugye Amerika...
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 861 átlag: 5.57 |
|
|
|
|