|
Év
1996/május
|
KRÓNIKA
Bikácsy Gergely: René Clément halálára
Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
Hegyi Gyula: City Hall
Hungler Tímea: A halál napja
Harmat György: A gyanú árnyéka
Hungler Tímea: Tökéletes másolat
Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
|
|
|
|
|
|
Vita a filmforgalmazásrólZárszó helyettA szerkesztőség
Folyóiratunk állandó törekvése, hogy időről időre teret adjon olyan vitáknak, amelyek célja, hogy elemezzék a magyar filmkultúra egy-egy neuralgikus pontját, s hogy közös gondolkodással, esetleg konkrét javaslatokkal elősegítsék a javítás munkáját. Ez a meggondolás vezette szerkesztőségünket akkor is, amikor a filmforgalmazás évek óta vajúdó ellentmondásait, nehézségeit és problémáit vizsgáló cikkek, különböző vélemények közlésére vállalkozott. Megerősítette ebben a döntésben az is, hogy a szakemberek s a szakmai (sokszor nemcsak a szakmai) közvélemény jelentős része a közönség és a magyar film megromlott kapcsolatának egyik okát a filmforgalmazás elégtelen működésében látta. A tavaly márciusban megkezdett vita elindítására a magyar filmforgalmazás vezető vállalatának, a MOKÉP-nek az igazgatója vállalkozott, aki tanulmányában széleskörűen ismertette a forgalmazás helyzetét és távlati terveit. Ezzel jó alapot nyújtott a vitához, jóllehet a későbbiekben néhány hozzászóló egyes megállapításait (olykor élesen) vitatta, s része volt abban is, hogy a vita fölülemelkedett a mozik nyikorgó székeit unos-untalan fölemlegető fölületes kritika színvonalán.
A hozzászólók – filmrendezők, forgalmazók, szociológusok – írásaiban rendre nyilvánosságot kaptak azok az alapvető szellemi és anyagi tényezők, amelyek a magyar filmforgalmazást ténylegesen meghatározzák, így igen részletesen szó esett a film és a néző találkozásának színhelyéről, a moziról: közelebbről, hogy milyen kevés is a mozik építésére és főként karbantartására fordítható pénzösszeg, hogy milyen drága az üzemeltetés, – s hogy az üzemvezetők miért nem képesek szellemi gazdái lenni az általuk irányított moziknak. Hangsúlyosan beszéltek a mozik területi megoszlásának ellentmondásairól, mindenekelőtt a vidék nehézségeiről; s többek közt javaslat történt egy budapesti, belvárosi filmcentrum kialakítására is (amellyel egyébként foglalkozott a televízió Stúdió ‘81 című műsora is). Többen kifogásolták a műsorpolitika kiegyensúlyozatlanságát, s tették szóvá a kópiagazdálkodás nehézségeit és visszásságait. Interjú-sorozat készült a megyei moziüzemi vállalatok sok tekintetben hátrányos helyzetéről, de kiviláglott az is, hogy egyes megyei moziüzemi vállalatoknál megvan az a napjainkban oly fontos vállalkozói kedv és szellem, amely motorja lehet a kibontakozásnak. A forgalmazás működési elvei közül legtöbb kritikát az úgynevezett preferáció kapta; a vitaindító legtöbbet idézett megállapítása lett: „...a művelődéspolitikai és a „közönség”-preferencia – enyhén szólva – nem egészen fedi egymást”.
Többen és nyomatékosan fejtegették a filmforgalmazás és a filmgyártás konstruktív együttműködésének szükségességét, olyan gazdasági szabályozás megteremtését, amely egyszerre szolgálja a nívós magyar filmek elkészítését, s e filmek és közönségük „egymásra találásának” (szellemileg és gazdaságilag) egyaránt hozzáértő megszervezését; s amely együttműködés inspirálója lehet a magyar filmet támogató és védő filmtörvény megalkotásának is.
A fejlesztés szükségessége, a konkrét változtatás igénye általános jellemvonása volt a vitacikkeknek. „Ahhoz, hogy valami megváltozzon, valamit meg kell változtatni” – idézi Marxot az egyik hozzászóló; „Filmreformra van szükség!” – adja cikkének címéül egy (az előzővel egyébként vitatkozó) másik szerző. Ám ez már a következő „fokozat”, amely kívül esik folyóiratunk illetékességi körén, s ezért a filmforgalmazásról szóló vitát lezárjuk. Lezárjuk abban a reményben, hogy a „változtatás”, „reform” felelősei figyelembe veszik és hasznosítják a vitában elhangzottakat, s meglesz bennük az a javító akarat, amelyet a vitában részt vevő hozzászólók mindegyikénél tapasztalhattunk.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1462 átlag: 5.52 |
|
|
|
|