Láttuk még

A játékszer

Kövesdi Rózsa

Mi történik egy naiv, szeretetre vágyó emberrel a terrorizmus árnyékában élő Itáliában, ha kiderül róla, hogy született céllövő tehetség? A kérdés komikumot és tragikumot egyaránt magában rejt. Giuliano Montaldo rendező a szórakoztató film nyelvén tulajdonképpen erőszakról, önzésről és közönyről beszél. Ez a technika jó „benyögésekkel” fűszerezett váratlan fordulatokkal ajándékozza meg a nézőt. Váratlan még a hibája is: a humoros hangvétel melodrámaiba csap át.

Montaldót már korábbi filmjeiben (Vesztesek és győztesek, Sacco és Vanzetti) is az áldozatok, az erőszak témája foglalkoztatta. Ártatlan emberek kivégzése azonban egy megnevezhető hatalom által sokkal megfoghatóbb, mint az a brutális arcnélküli erőszak, ami annyi áldozatot szed napjaink Olaszországában. E film kihasznált és minduntalan becsapott főhőse (a kitűnő Nino Manfredi) számára a pisztoly játékszer, a céllövészet pedig hobby. Úgy cselekszik, mint kedvenc westernfilmjeinek hősei: ha az igazság és a helyzet úgy kívánja, egyszerűen lő, és sohasem hibázik. Montaldo nyilvánvalóan nem hisz a magányos igazságtevő amerikai mítoszában, de ezen túlmenően csak olyan közhelyekkel tud szolgálni, hogy az erőszak erőszakot szül, és hogy legtöbbször éppen annak a szeretetét nem értékeljük, aki hozzánk a legközelebb áll.

Így a film tanulsága csak annyi, hogy a fegyverek maradjanak a profik kezében, legyenek azok rendőrök, testőrök vagy bűnözők. Ők legalább nem csalódnak, ha azt kapják, amire eleve számíthattak.

A cikk közvetlen elérhetőségei:
	offline: Filmvilág folyóirat 1981/07 44. old.
	online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7400

Cikk értékelése:

szavazat: 1074 átlag: 5.42