|
Év
1996/május
|
KRÓNIKA
Bikácsy Gergely: René Clément halálára
Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
Hegyi Gyula: City Hall
Hungler Tímea: A halál napja
Harmat György: A gyanú árnyéka
Hungler Tímea: Tökéletes másolat
Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
|
|
|
|
|
|
TévémoziA besúgóBikácsy Gergely
Az ír származású John Ford (Sean O’Fearna) a századeleji ír függetlenségi mozgalom egyik epizódjait dolgozta fel filmjében. A besúgó egészen Orson Welles fellépéséig az amerikai filmgyártás legnagyobb művészi igénnyel készült alkotása. Természetesen csak a hangosfilm-korszakra gondolunk. Ford a színpadszerű, merev „beszélőfilmek” ellenében visszanyúlt a húszas évekhez, és felelevenítette a némafilm bizonyos értékeit.
Sejtelmes ködök, fények-árnyak pontosan kiszámított ellentéte és váltakozásai, félelmet, szorongást árasztó utca-díszletek, álomba illő, fenyegető, baljós figurák, stilizált világ és stilizált színészi játék jellemzi a filmet. Dublinban vagyunk, ahol egy Gypo nevű figura jó pénzért elárulja az ír szabadságmozgalom vezetőit. De utána is megindul a hajsza. Nem mint a kalandfilmekben szokás: inkább mint a lassúságuk miatt szörnyű rémálmokban.
Ford filmje erős rokonságot mutat a húszas évek német filmművészetével és az úgynevezett Kammerspiellel. A híres német operatőr, Karl Freund bizonyíthatóan hatott a fényképezésre. Ez a maga stílusában már-már hibátlan film ritka jelenség az amerikai filmtörténetben. Rendezője életművében is sajátos helyet foglal el. A westernfilm stílusteremtő mestere ebben a ködös, ír világban, ezen a merőben más művészi területen is rendkívülit alkotott. Bebizonyította, hogy Murnau, Fritz Lang és az egész, feledésre ítélt némafilm tovább élhet – országhatárokon, évtizedeken túl, kereskedelmi szándékokat is megszégyenítve.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1205 átlag: 5.42 |
|
|
|
|