|
Év
1996/május
|
KRÓNIKA
Bikácsy Gergely: René Clément halálára
Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
Hegyi Gyula: City Hall
Hungler Tímea: A halál napja
Harmat György: A gyanú árnyéka
Hungler Tímea: Tökéletes másolat
Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégAz anya, a lány és a szeretőCsala Károly
A legrosszabb (távol-keleti) neorealista sablonokkal mutatkozik be hazánkban az évente temérdek sok filmet gyártó ország, a Fülöp-szigetek. Olyannyira, hogy legföljebb dokumentum-híradásként értékelhető a filmművészet barátai számára: a manilai nyomornegyed hétköznapjainak bemutatása – ami, persze, nem elsődleges szándéka a film készítőinek – valószínűleg hiteles, a „helyi színeket” alighanem jól keverték ki, hisz azokat szigorúan szokta ellenőrizni a helybeli néző. Apropó, színek. Nem pusztán színeiben, de világításában is feltűnően gyönge, még iskolásnak sem nevezhető az operatőri munka. A rendezés, a színészi játék ezzel szemben a rutin félreismerhetetlen jeleit mutatja.
Máskülönben egy valóságszagú rémtörténettel van dolgunk. A vénecske halárusnő, akit férje elhagyott, stricit tart, aki viszont szépséges lányára tart inkább igényt. Insiang, a lány egy autószerelőbe szerelmes, aki azonban fél az öklöktől és a késektől, s miután a leányzó elment vele egy éjszakára a garniszállócskába, faképnél hagyja. Insiang bosszút forral: a strici szeretője lesz, s ráveszi, hogy társai segítségével jól agyabugyálják el a hűtlen legényt. Megtörténik. Aztán az anya rájön a szeretője és a lánya viszonyára, leszúrja a stricit. Börtönbe kerül, ahol is leánya meglátogatja, s közli vele, hogy szereti. Miután a film egész hosszában folyton csak gyűlölte. Hát ennyi.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1599 átlag: 5.46 |
|
|
|
|