|
Év
1996/május
|
KRÓNIKA
Bikácsy Gergely: René Clément halálára
Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
Hegyi Gyula: City Hall
Hungler Tímea: A halál napja
Harmat György: A gyanú árnyéka
Hungler Tímea: Tökéletes másolat
Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégMagánvéleményKulcsár Mária
Lejárt a „film a filmben” divatja. Műstábok helyett most szociológusok szimatolnak intim vagy bizonyos tekintetben problematikus helyszíneken.
Julij Karaszik is ezt a módszert választotta, hogy elmondhassa véleményét egy látszólag jól termelő gyár súlyos belső gondjairól. Hogyan? Képzeljük el „A hét” című televízió műsor egyik üzemi riportját, ha riportereit szociológus szerepbe bújtatva, a megkérdezetteket előre megírt szöveg felmondására kényszerítve, rutinos színészekkel játszatnák el. Elveszne a szereplők spontán megnyilvánulásának hitele, maradna az unalom. A Magánvélemény sem több ennél, a figurák árnyalt lélektani ábrázolásának, a konfliktusok elmélyült kidolgozásának teljes hiánya jellemzi.
A főszereplőt csak gyakori közelképei teszik megjegyezhetővé, pedig ő az egyetlen, akinek magánügyei is vannak: megértő, szép és kedves menyasszonyát elhagyja egy agresszív és ostoba tinédzserért, rejtély, hogy miért. Az ügyetlen igazgatóval, a télapó jóságú párttitkárral vagy a szikár munkaügyis asszonnyal folytatott párbeszédek közül kiemelkedik egy fáradt, öreg munkásnő és a kíméletlen, de jó eredményeket felmutató művezető összecsapása, de az eredményt ‘ sose tudjuk meg. A rendező jól vigyáz, hogy amint érdeklődni kezdünk valami iránt, figyelmünket elterelje, a felvetett kérdést elfelejtse.
A jó szándékú filmben – melynek egyik fő mondanivalója: minden ember személyiségének figyelembevétele a munkában – nemcsak a szereplők jelleme és sorsa, de Karasziknak, az Amikor a lány tizenöt éves és a Július 6. rendezőjének egyénisége is háttérben marad. Semmi sem indokolja a Magánvélemény címet.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1274 átlag: 5.55 |
|
|
|
|