|
Év
1996/május
|
KRÓNIKA
Bikácsy Gergely: René Clément halálára
Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
Hegyi Gyula: City Hall
Hungler Tímea: A halál napja
Harmat György: A gyanú árnyéka
Hungler Tímea: Tökéletes másolat
Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
|
|
|
|
|
|
DVDIdiokrácia – Hülyék paradicsomaKlág Dávid
Idiocracy – amerikai, 2006. Szereplők: Luke Wilson, Maya Rudolph. Rendező: Mike Judge. Forgalmazó: InterCom. 81 perc.
Milyen szerencse, hogy a DVD segítségével a dobozba zárt filmek is végül bemutatásra kerülhetnek. Mike Judge (Beavis & Butthead) filmjével a Twentieth Century Fox nem mostohán, hanem egyenesen gonoszul bánt: a tesztvetítések után a stúdió egy évig a fiókjában rejtegette, majd a bemutatót a legkisebb hírveréssel, hivatalos poszterek nélkül és az amerikai nagyvárosok elkerülésével ejtette csak meg, holott Judge előző filmje, az erős közepes Hivatali patkányok az Államokban olyan kultstátuszt ért el, ami garantálta volna a rajongók támogatását, így a kedvező bevételt is.
Valószínű, hogy a Fox csak a nagyobb üzleti érdekeit védte a kisebb feláldozásával: az Idiokrácia ugyanis egy bugyutának ható, de könyörtelen szatíra az ötszáz év alatt súlyosan elbrandesedő, elbutuló Egyesült Államokról, másodrendű, Woody Allen Hétalvójából már ismerős sztorival, de igazi márkák és franchise-ok felhasználásával.
Pedig a márkadominancia kifigurázása csak az egyik vaskosabb szelete a filmnek: Judge nem kíméli sem a szórakoztatóipart (2505 legjövedelmezőbb filmjét nemes egyszerűséggel Fenéknek hívják, és a szüzséje sem bonyolultabb), a politikát (az USA elnöke egy kétszeres pankrátorbajnok és pornósztár) vagy akár a jelenkori katonaságot sem, eszközeiben pedig képes úgy keverni a puhább gegeket a maró gúnnyal, hogy a kizárólag egyiket vagy másikat váró néző sem csalódik benne.
Extrák: kimaradt jelenetek.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1184 átlag: 5.56 |
|
|
|
|