KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
   1996/május
KRÓNIKA
• Bikácsy Gergely: René Clément halálára
• Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
• Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
• Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
• Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
• Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
• Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
• Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
• Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
• Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban

• Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
• Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
• Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
• Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
• Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
• Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
• Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
• Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
• Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
• Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
• Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
• Hegyi Gyula: City Hall
• Hungler Tímea: A halál napja
• Harmat György: A gyanú árnyéka
• Hungler Tímea: Tökéletes másolat
• Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
• Tamás Amaryllis: Az esküdt

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

MR73

Forgács Nóra Kinga

MR73 – francia, 2008. Rendezte és írta: Olivier Marchal. Kép: Denis Rouden. Zene: Bruno Coulais. Szereplők: Daniel Auteuil (Schneider), Olivia Bonamy (Justine), Catherine Marchal (Marie Angéli), Francis Renaud (Kovalski), Gérald Laroche (Matéo). Gyártó: LGM / Gaumont / Medusa / Studio Canal. Forgalmazó: Best Hollywood. Feliratos. 116 perc.

 

Két remek zsánerdarab (Gengszterek, 36) szűk körű, de megkérdőjelezhetetlen sikere után jogosan előzte meg érdeklődéssel teli várakozás Olivier Marchal legújabb bűnfilmjét. Az MR 73 első harminc perce még beváltja a hozzá fűzött reményeket. Egy borostás arcú, cigarettával meg fegyverrel hadonászó részeg hekus buszeltérítő magánszáma után lassú sodrású, időbontással és késleltetett információkkal operáló bűnügyi történet indul, a kiégett főhős informális nyomozásba kezd egy gyilkosságsorozat ügyében. Mindeközben szuggesztív világ épül: őrszobáinak ridegségét, belső tereinek alulvilágítottságát, ősprofi nyomozójának cinikus fatalizmusát és bűntényeinek szertartásos brutalitását tekintve Marchal Marseille-e sötétebb Hollywood bármelyik noir városánál. Ám ezután megkezdődik a megállíthatatlan lejtmenet. Az elsőre egyéninek ható stiláris megoldások (mint a gyakran szubjektív nézőpontból felvett rövid snittek és a fekete-fehér flashbackek) aránytalanul hangsúlyossá válnak, funkciójuk azonban elveszik, pusztán leplezik a dramaturgiai szerkezet átgondolatlanságát és az akciók fájdalmas hiányát. Sötét sorsmese helyett az emberekkel általában igen ritkán megeső, nagyon szörnyű dolgok eposzi terjedelmű felsorolását kapjuk – az egyéni tragédiák sora krimiből zsarumelodrámává oldja, majd tökéletesen felismerhetetlenné lúgozza a film műfaját.

A 36 stílusos akciókrimi volt, ami a feszesre szabott cselekmény és a takarékosan jelzett érzelmek sodrában csiszolódott zsaruetikáról és kirekesztbettségről szóló sorsmozivá. Új, megtörtént eseményekre épülő filmjében Olivier Marchal ismét a sorsszerűséget és a kirekesztettséget választja fő motívumoknak. Bár a sorsot jelképező fegyver ezúttal el is sül a film végén, az MR 73 mégsem mélyül tragikus fátumfilmmé. Ha valamiért mégis emlékezetes, az talán Daniel Auteuil borotválatlan arca.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/10 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9520