|
Év
1996/május
|
KRÓNIKA
Bikácsy Gergely: René Clément halálára
Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
Hegyi Gyula: City Hall
Hungler Tímea: A halál napja
Harmat György: A gyanú árnyéka
Hungler Tímea: Tökéletes másolat
Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
|
|
|
|
|
|
MoziHalálfutamKárpáti György
Death Race – amerikai, 2008. Rendezte és írta: Paul W.S. Anderson. Kép: Scott Kevan. Zene: Paul Haslinger. Szereplők: Jason Statham (Ames), Joan Allen (Hennessey), Ian McShane (Coach), Tyrese Gibson (Machine Gun Joe), Natalie Martinez (Case). Gyártó: Cruise-Wagner / H2S2 / Impact. Forgalmazó: UIP – Duna. Feliratos. 89 perc.
Napjainkban a szakemberek egyre több apropóból jövendölnek apokalipszist (globális felmelegedés, olaj, betegségek), alapot adva a filmeseknek a hatvanas-hetvenes évek utópiafilmjeinek újraaktualizálására-értelmezésére. Miközben okkal rettegünk Truffaut Fahrenheitjének 2010-re beharangozott remake-jétől, a Mortal Kombattal, Resident Evillel edződött, és munkásságában a zsigerelést ars poeticának tekintő Paul W. S. Anderson a Death Race 2000 feldolgozásával egy (látszólag) könnyebb és számára ismerősebb pályát választott. Roger Corman 1975-ös gyöngyszeme a mai számítógépes játékok és valóságshow-k előfutáraként olyan televíziós országúti autóversenyt vizionált, amelyben emberek elgázolásáért szereznek pontokat a versenyzők. A videokorszak egyik kortalan klasszikusa gátlástalanul meglovagolta a Szelíd motorosok végtelen és úttalan Amerika-imidzsét, és médiaheccbe fordította az emberek manipulálhatóságának kritikáját.
Anderson, aki már az AVP elkészítésével is bizonyította, hogy hajlamos szabadon értelmezni (és lebőgetni) egy eredetileg ragyogó alapanyagot, a sztorit gyakorlatilag mellőzve inkább a börtönfilmek kánonjába helyezte alkotását, megidézve a Menekülés New Yorkbólt az – ugyancsak Corman-remake – Halálos iramban stílusában. A Halálfutam történetében a jövő börtönei profitvadász magánvállalkozások, fegyenceik autóversenyeznek egymással a tévékamerák kereszttüzében mindhalálig. Ebben a közegben kell az ártatlanul elítélt egykori autóversenyzőnek életben maradnia, felesége meggyilkolásáért bosszút állva önbíráskodnia, végül megszöknie – igen szűk határidővel. Anderson látványos és kegyetlen ámokfutásában a számítógép-effektek mellett ez a bakancslista lesz a legfontosabb momentum, minden ráció másodlagossá válik, ráadásul a nagy zsigerelésben és igyekezetben a történet is kasztrálásra kerül. De legalábbis, a Rollerballhoz hasonlóan, elvész a „fordítás” során, és csak a lóerők maradnak.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1384 átlag: 5.35 |
|
|
|
|