|
Év
1996/május
|
KRÓNIKA
Bikácsy Gergely: René Clément halálára
Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
Hegyi Gyula: City Hall
Hungler Tímea: A halál napja
Harmat György: A gyanú árnyéka
Hungler Tímea: Tökéletes másolat
Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
|
|
|
|
|
|
MoziA látogatóPápai Zsolt
The Visitor – amerikai, 2007. Rendezte és írta: Thomas McCarthy. Kép: Oliver Bokelberg. Zene: Jan A. P. Kaczmarek. Szereplők: Richard Jenkins (Walter Vale), Hiam Abbass (Mouna), Haaz Sleiman (Tarek), Danai Gurira (Zainab), Marian Seldes (Barbara). Gyártó: Groundswell / Next Wednesday / Participant. Forgalmazó: Odeon. Feliratos. 104 perc.
A véletlenekre alapozó cselekményszervezési eljárások szép karriert futottak be a nyugati filmművészet száztíz éve alatt, jóllehet ezek szerepét és fontosságát a különböző korszakokban nagyon eltérően ítélték meg. A klasszikus filmben a ritkábban előforduló véletlenek jobbára a figurák (ellen)állóképességét nyomatékosították, míg a modern filmben a karakterek esendőségét húzták alá. A kortárs amerikai független filmben – a Szex, hazugság, videótól a Bobby Longig – gyakran akad példa a kétfajta hagyomány keresztezésére: a filmek véletlenfelfogása a modernizmushoz áll közelebb, ámde valamiféle eredendő optimizmus letéríti a műveket a teljes negativizmus pályájáról. A látogató ékesen bizonyítja ezt, a film érdekessége nem kis részben abból fakad, hogy miközben a véletlenek a legelemibb sorsformáló tényezővé válnak benne, a hősök nem csak veszítenek, de valamit – ha mást nem, hát némi önismeretet – nyernek is általuk.
A történet főszereplője Walter Vale, a kiégett, magányos, hatvanhoz közeli egyetemi oktató, aki véletlenszerű események sorozatában lehetőséget kap arra, hogy megszínesítse sterilen szürke mindennapjait: megismerkedik egy fiatal, multikulti szerelmespárral (arab fiú, fekete lány), később pedig a fiú édesanyjával is erős szívbéli kapcsolatba keveredik. Jóllehet életének nagy katarzisa megmarad ígéretnek, Waltert a véletlenek nemhogy bedarálnák, ellenkezőleg: mintha felráznák fásultságából.
A látogató New York pazarul megfestett tablójának előterében játszódó szolid – mindazonáltal fajsúlyos politikai kérdéseket is megpendítő – kamaradráma, amit fentieken túl példás ritmusa, továbbá a valóban élő karakterek tesznek vonzóvá. Az eddig többek között A dicsőség zászlaja, a Syriana vagy A kutya éve című mozikból színészként ismert Thomas McCarthy rendező–forgatókönyvíró képes végig érdekfeszítőnek megtartani ezt a, lássuk be, nem túlságosan kurrens témát, az pedig már-már bravúros, ahogy az elidegenedés modern ember számára időtlennek tetsző problematikáját összeköti az aktuálpolitikai kérdésekkel.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1031 átlag: 5.5 |
|
|
|
|