|
Év
1996/május
|
KRÓNIKA
Bikácsy Gergely: René Clément halálára
Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
Hegyi Gyula: City Hall
Hungler Tímea: A halál napja
Harmat György: A gyanú árnyéka
Hungler Tímea: Tökéletes másolat
Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
|
|
|
|
|
|
MoziRövidlátókVarró Attila
Megane – japán, 2007. Írta és rendezte: Naoko Ogigami. Kép: Noboru Tanimine. Szereplők: Satomi Kobayashi (Taeko), Mikako Ichikawa (Haruna), Ryo Kase (Yomogi), Ken Mitsuishi (Yuji), Masako Motai (Sakura). Gyártó: Nikkatsu / Nihon Eiga. Forgalmazó: Odeon Kft. Feliratos. 106 perc.
A japán filmrendezőnők Naomi Kawese nevével fémjelzett legújabb hulláma nem éppen vígjátékok révén várt ismertté: így aztán a komor szépségű dokudrámák generációjában helyet talált Naoko Ogigami eddigi négy filmjével fontos hiánypótlónak is tekinthető – egyszerre gazdagítja kortársnői kisrealista, vidéki életképeinek sorát és a valahol Ozunál indult minimalista családi komédiák szívmelengető tradícióját. Ogigami tipikus mikrocsoportja a 2007-es Sirály falatozó óta egyfajta vadidegenekből felépülő (főként női) családmodell, amely valami isten háta mögötti ponton, egyfős vendéglátóhely köré szerveződik: legyen az kuncsaftokra váró japán kisétterem Helsinki egyik zugában vagy néptelen tengerparti fogadó a Rövidlátók névtelen szubtrópusi szigetén, Okinawától délre. A rendezőnő ezúttal is egy beilleszkedés üdvözülés-történetét beszéli el, imádott készétel-metaforáinak fogásaiban feltálalva: eltitkolt magán-apokalipszise elől menekülő nagyvárosi tanárnő-hőse eleinte bosszankodva keresi helyét a tenyérnyi vidéki éden bizarr asztaltársaságában, ám a hóbortos népség egyszerű igazságai és szépség iránti fogékonyságuk hamarosan rabul ejtik, majd a helyével együtt elveszett lelki békéjét is megtalálja köztük.
Ogigami tiszta, levegős meséje a műfaj honi hagyományaihoz illőn mindössze pármondatos: konfliktusok, fordulatok csupán kósza pillanatokra kavarják fel állóvizét, hogy aztán még egyazon mikrotörténeten belül le is csendesedjenek. Laza, epizodikus cselekménye, bájos ellipszisei, gyakorta hosszas késleltetésen alapuló halk szavú humora ezúttal is a megszokott nemzeti ízeket hozzák, egyfajta hamisítatlan japán válaszként a Fargo vagy az Eszelős szívatás groteszk falujáró-komédiáira (lásd még Nobuhiro Yamashita friss filmjeit, élen a nálunk is bemutatott Lesipuskásokkal) – mintha csak a Miért éppen Minnesota hősnője a zord középnyugati tél helyett Kikujiro nyarában lelne menedékre.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 968 átlag: 5.46 |
|
|
|
|