KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
   1996/június
KRÓNIKA
• Szoboszlay Péter: Jan Poš (1920-1996)
AFRO-AMERIKAI FILM
• Turcsányi Sándor: Gangsta’ Paradise A fekete mozi
• Halápi Csaba: A közellenség Rap
OROSZ MÉDIA
• Vígh Zoltán: Kajf! Orosz média
• Vígh Zoltán: Kino
DOKUMENTUMFILM
• Simó György: Homunkuluszok es Holdjárók Beszélgetés Csepeli Györggyel és Wessely Annával
• Tamás Amaryllis: A szegények dühe Beszélgetés Ember Judittal
ANGELOPULOSZ
• Bori Erzsébet: Bűnbeesés közben Odüsszeusz tekintete
• Varga Balázs: A legmakacsabb brooklyni Harvey Keitel
• Vasák Benedek Balázs: A legmakacsabb brooklyni Harvey Keitel

• Tillmann József A.: A tengerparti kert Jarman, a kertész
• Bikácsy Gergely: Az írás meg a kép Marguerite Duras halálára
MARLENE DIETRICH
• Kőniger Miklós: Kicsit bolond Berlini hagyaték

• Pintér Judit: Egy város portréja Római szonáta
KRITIKA
• Bíró Yvette: Nyomkeresés a fehér városban Lisszaboni történet
• Bakács Tibor Settenkedő: Mitől szorong Hollywood? 12 majom
• Fábry Sándor: Nem fog a macska... Punta Grande
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Mary Reilly
• Ardai Zoltán: Las Vegas, végállomás
• Barna György: Az utolsó tánc
• Barotányi Zoltán: Showgirls
• Tamás Amaryllis: A tuti balhé
• Hegyi Gyula: Madárfészek
• Barna György: Közönséges bűnözők
• Harmat György: A szerelem színei

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A futball-faktor

Hideg János

 

A kertek alján, távol a rendőrkameráktól, szigorú konspiratív szabályok szerint gyülekezik a Chelsea ultrák maroknyi csoportja. Ellenséges Tottenham- vagy (ördög és pokol!) Milwall-szurkolók után lesnek. Stratégiájuk egyszerű: ha túlerővel találkoznak, menekülnek, létszámfölényben támadnak. Ha hétvége, akkor futball, ha futball, akkor kocsma, ha kocsma, akkor verekedés, de igazából a verekedés a lényeg.

Valahol a Trainspotting, a Futballáz és a Harcosok klubja erőterében (és filmnyelvén) beszéli el Nick Love a maga alacsony költségvetésű történetét a futballhuliganizmusról. E történet középpontjában Tommy Johnson áll, egy Chelsea-”szurkolókból” álló falka tagja, akiben 30. évéhez közeledve megfogalmazódik a nagy kérdés, miért van gyermeteg erőszakra szüksége ahhoz, hogy „érezze: még él”. Ez az élet „a laza dolgokról szól: laza szex, laza ruhák, laza erőszak. Ha nem vagy laza, senki vagy”– magyarázza Tommy. A lazaság azonban csak póz: a film egyik fő témája és erénye a kocsma-drog-meccs-harc-szex által meghatározott férfias életérzés felszíne mögött rejtőző szexuális gátlások, gyermekkori traumák, társadalmi elégedetlenségek bemutatása vagy legalábbis érzékeltetése.

A képlet persze ennél összetettebb: John King regénye például mélyebben érinti a rasszizmus problémakörét, amit a filmváltozat kissé elnagyoltan kezel. Ugyanígy, a mellékszálak kuszaságában időnként meg-megfeneklik a történet, ami azért így is eljut az eposzi végkifejletig: az örök ellenség Chelsea- és Milwall- „szurkolók” nagy leszámolásáig valami elhagyatott telken.

A falkaszellem e hiteles természetrajzának említésre érdemes vonása, hogy Love filmjében egyetlen snitt erejéig sem jelenik meg maga a futball, hiszen annak, amiről a film szól, semmi köze nincs az isteni játékhoz.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/11 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1831