KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
   1996/június
KRÓNIKA
• Szoboszlay Péter: Jan Poš (1920-1996)
AFRO-AMERIKAI FILM
• Turcsányi Sándor: Gangsta’ Paradise A fekete mozi
• Halápi Csaba: A közellenség Rap
OROSZ MÉDIA
• Vígh Zoltán: Kajf! Orosz média
• Vígh Zoltán: Kino
DOKUMENTUMFILM
• Simó György: Homunkuluszok es Holdjárók Beszélgetés Csepeli Györggyel és Wessely Annával
• Tamás Amaryllis: A szegények dühe Beszélgetés Ember Judittal
ANGELOPULOSZ
• Bori Erzsébet: Bűnbeesés közben Odüsszeusz tekintete
• Varga Balázs: A legmakacsabb brooklyni Harvey Keitel
• Vasák Benedek Balázs: A legmakacsabb brooklyni Harvey Keitel

• Tillmann József A.: A tengerparti kert Jarman, a kertész
• Bikácsy Gergely: Az írás meg a kép Marguerite Duras halálára
MARLENE DIETRICH
• Kőniger Miklós: Kicsit bolond Berlini hagyaték

• Pintér Judit: Egy város portréja Római szonáta
KRITIKA
• Bíró Yvette: Nyomkeresés a fehér városban Lisszaboni történet
• Bakács Tibor Settenkedő: Mitől szorong Hollywood? 12 majom
• Fábry Sándor: Nem fog a macska... Punta Grande
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Mary Reilly
• Ardai Zoltán: Las Vegas, végállomás
• Barna György: Az utolsó tánc
• Barotányi Zoltán: Showgirls
• Tamás Amaryllis: A tuti balhé
• Hegyi Gyula: Madárfészek
• Barna György: Közönséges bűnözők
• Harmat György: A szerelem színei

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Édes álmok

Köves Gábor

 

Nem teljesen világos, mit esznek annyira a dánok Skócián, mindenesetre a Wilbur öngyilkos akar lenni után idén, nyáron ez már a második skót-dán összekapaszkodás, ami hozzánk is elért. A két filmet nemcsak származási helye (mindkettő ízig-vérig dán termék) és játékterének földrajzi elhelyezkedése (mindkettő hangsúlyozottan Skóciában játszódik) köti össze, de színeik, hangulataik, s ha úgy tetszik, üzeneteik is összecsengnek. Mindkét esetben az átlagosnál valamivel fotogénebb, álmaikat és lehetőségeiket tekintve azonban ízig-vérig kisemberek valós környezetbe helyezett, a jó ízlés határain belül maradó tündérmeséit láthatjuk. Részleteiben mindkét mese kellőképpen realista, végkicsengésében életigenlő, fordulatait tekintve pontosan kiszámított, mértékletesen hatásvadász.

Az álmok, melyeket hősnőink, ez a két hontalan, Skóciába vetődött szingli dédelget, természetesen egyáltalán nem úgy teljesülnek, ahogy azt képzeletükben nap mint nap lepergetik, de a számtalan véletlen, megtorpanás és nekirugaszkodás végül is egyenes úton vezet a beteljesüléshez. Abban a dánok sem nagyon különböznek más nációktól, hogy ők is a szép győzelmét látják szívesebben: viszonylag könnyen és gyorsan megszabadulnak a páros csúnyácska és közönségesebb felétől, hogy a lány dramaturgiailag indokolt halálával figyelmünket egyedül a béranyaként hánykolódó szépségnek szentelhessük. Filmünkben minden és mindenki konkrét feladattal kerül a kamera látóterébe, még a párnahuzat alól kiszabaduló tollpihék sem véletlenül szállnak hősnőnk csinos orrára. Egy percig sem lehet kétséges, hogy a történet mögötti szigorú megoldóképletek eredménye csakis a happy end lehet, melyhez az emberi kiszolgáltatottság egy-két, keresetlen őszinteséggel ábrázolt epizódján, és a szigetország romantikus komédiáinak sémáin keresztül juthatunk.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/08 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1983