KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
   1996/június
KRÓNIKA
• Szoboszlay Péter: Jan Poš (1920-1996)
AFRO-AMERIKAI FILM
• Turcsányi Sándor: Gangsta’ Paradise A fekete mozi
• Halápi Csaba: A közellenség Rap
OROSZ MÉDIA
• Vígh Zoltán: Kajf! Orosz média
• Vígh Zoltán: Kino
DOKUMENTUMFILM
• Simó György: Homunkuluszok es Holdjárók Beszélgetés Csepeli Györggyel és Wessely Annával
• Tamás Amaryllis: A szegények dühe Beszélgetés Ember Judittal
ANGELOPULOSZ
• Bori Erzsébet: Bűnbeesés közben Odüsszeusz tekintete
• Varga Balázs: A legmakacsabb brooklyni Harvey Keitel
• Vasák Benedek Balázs: A legmakacsabb brooklyni Harvey Keitel

• Tillmann József A.: A tengerparti kert Jarman, a kertész
• Bikácsy Gergely: Az írás meg a kép Marguerite Duras halálára
MARLENE DIETRICH
• Kőniger Miklós: Kicsit bolond Berlini hagyaték

• Pintér Judit: Egy város portréja Római szonáta
KRITIKA
• Bíró Yvette: Nyomkeresés a fehér városban Lisszaboni történet
• Bakács Tibor Settenkedő: Mitől szorong Hollywood? 12 majom
• Fábry Sándor: Nem fog a macska... Punta Grande
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Mary Reilly
• Ardai Zoltán: Las Vegas, végállomás
• Barna György: Az utolsó tánc
• Barotányi Zoltán: Showgirls
• Tamás Amaryllis: A tuti balhé
• Hegyi Gyula: Madárfészek
• Barna György: Közönséges bűnözők
• Harmat György: A szerelem színei

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Öld meg Rómeót!

Varró Attila

 

Homályos hollywoodi legendák szerint a West Side Story intrikákban és rejtélyes balesetekben bővelkedő forgatását csak egy sátáni paktum segítségével lehetett megszabadítani a műve Broadway-adaptációján feldühödött Shakespeare bosszúszomjas szellemétől. A United Artists valamennyi óriásstúdióra kiterjedő vérszerződést írt alá egy viharos éjszakán az Úr 1961. évében, amelynek értelmében Lucifer mindaddig kordában tartja a szabados életvitele folytán örök kárhozatra ítélt bárdot, amíg a Rómeo és Júlia modern filmfeldolgozásaiban eltérő etnikumhoz tartozó alvilági csoportok játsszák a főszerepet. Ettől kezdve az évszázados Macbeth-átok mellett egy hétpecsétes szerződés kísértete is ott lebeg a Shakespeare-meséket aktualizálni vágyó alkotók fölött. A makacs Abel Ferrara 1987-ben csak azután változtatta polgárháborús helyszínét a New York-i Chinatown és Little Italy határmesgyéjére, hogy segédoperatőrét lefejezte egy elpattanó rögzítőkábel (így lett a Dél szépéből Kínai lány) – Baz Luhrman pedig három hétig harcolt a vidéki házát ostromzár alatt tartó tasmán ördögökkel, míg végül kandallóba hajította a homoszexuális tőzsdealkuszok érdekháborújába helyezett első sztorivázlatát.

Mivel annak idején a Warner-fivérek is pecsétjükkel szentesítették az alkut, az Öld meg Rómeót! kezdeti verziójában a Cosa Nostra és a jakuzák családi viszálya biztosította volna az alapkonfliktust (amely szerencsére az egyetlen közös pontot jelenti az eredeti drámával); neves kínai importsztárjuk, a hongkongi mozikban Jackie Chan komoly riválisaként számon tartott Jet Li és az énekesnői pályafutása mellé filmkarriert vásárló afro-amerikai Aaliyah személye azonban etnikai profilváltásra kényszerítette a népes írógárdát. Andrzej Bartkowiak, a lódz-i születésű, veterán Lumet-operatőr első rendezése tehát mindennemű tragédiától mentesen zajlott le – leszámítva magát a végeredményt. Az ügyetlenül megírt, teljesen érdektelen szerelmi szálat és hatalmi cselszövéseket színesítő szórványos akció-betétek többsége szegényesen koreografált és agyondrótozott (kivételt mindössze a kőkemény kínzókamra-jelenet, valamint egy kifejezetten szellemes kung fu menage-á-trois jelent), amelyek összképén még a Sivatagi cápákban nemrég megcsodált digitális röntgen-pillanatfelvételek sem képesek javítani. Chow Yun-fat után egy újabb kiváló keleti akciósztárt temetett maga alá a hollywoodi tucatbóvli lavinája, pedig túlburjánzó forgatókönyvek helyett ezúttal bőven elég lett volna egy feszesre rántott, tízoldalas sztori ürügyén néhány jól kigondolt díszlet között gátlástalanul szabadjára engedni a kincset érő wu shu bajnokot.

Hiszen mint tudjuk: drámát legjobban Shakespeare, gengsztert Jet Li irt.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2000/10 62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3096