KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
   1996/június
KRÓNIKA
• Szoboszlay Péter: Jan Poš (1920-1996)
AFRO-AMERIKAI FILM
• Turcsányi Sándor: Gangsta’ Paradise A fekete mozi
• Halápi Csaba: A közellenség Rap
OROSZ MÉDIA
• Vígh Zoltán: Kajf! Orosz média
• Vígh Zoltán: Kino
DOKUMENTUMFILM
• Simó György: Homunkuluszok es Holdjárók Beszélgetés Csepeli Györggyel és Wessely Annával
• Tamás Amaryllis: A szegények dühe Beszélgetés Ember Judittal
ANGELOPULOSZ
• Bori Erzsébet: Bűnbeesés közben Odüsszeusz tekintete
• Varga Balázs: A legmakacsabb brooklyni Harvey Keitel
• Vasák Benedek Balázs: A legmakacsabb brooklyni Harvey Keitel

• Tillmann József A.: A tengerparti kert Jarman, a kertész
• Bikácsy Gergely: Az írás meg a kép Marguerite Duras halálára
MARLENE DIETRICH
• Kőniger Miklós: Kicsit bolond Berlini hagyaték

• Pintér Judit: Egy város portréja Római szonáta
KRITIKA
• Bíró Yvette: Nyomkeresés a fehér városban Lisszaboni történet
• Bakács Tibor Settenkedő: Mitől szorong Hollywood? 12 majom
• Fábry Sándor: Nem fog a macska... Punta Grande
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Mary Reilly
• Ardai Zoltán: Las Vegas, végállomás
• Barna György: Az utolsó tánc
• Barotányi Zoltán: Showgirls
• Tamás Amaryllis: A tuti balhé
• Hegyi Gyula: Madárfészek
• Barna György: Közönséges bűnözők
• Harmat György: A szerelem színei

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Baise-moi

Bikácsy Gergely

 

Vagyis: Dugj meg! A Baise-moi című filmet a tavalyi Titanic-fesztivál ezzel a (jó) fordítással mutatta be. A mostani magyar címváltozat szerzői nem érzik a magyar nyelv hangulatát: finomkodó ál-nemtudásba burkolóznak. Mint aki halkan belelépett.

Maga a nagyot akaró, újítani vágyó film sajnos nem sikerült. Csak a szándék, az ötlet, a kiindulás méltányolható. Két megalázott fiatal prostituált lány bosszúálló angyalként száguld végig macho-Franciaországon, és pornó- meg akció-horror filmekben látott módon gyilkolja le a felgerjedt kanokat. A méltányolható ötlet, hogy pornó-film külsőségekkel világítja meg a pornó-filmek álságosságát. Ennél azonban többre nem telik az inkább amatőr-eszközökkel dolgozó alkotópártól, a film önparódia lesz, sok erőszakkal, vérvörös nemiszervek nagyközelijével, és öldöklést imitáló szcénákkal. (A közelhozott párzás valódi, a gyilkolás imitált: már itt felborul és hamissá válik a nagy, kemény újító szándék, mely leleplezné, hogy mily hazugok a hazug filmek párzás- és gyilkolás-jelenetei: semmivel sem hazugabbak, mint most itt.)

A Baise-moi hősnőit felháborító módon nem üdvözli a társadalom, viszont üldözik őket. Végül az egyik lányt egy védekező szatócs lelövi, a másikat állatias rendőrök ütlegelik, sőt, durván káromkodnak is. Lelepleződik tehát a velejéig gonosz államhatalom… Általában vigyázni kellene a „leleplező” és világjobbító filmekkel, melyek fő célja, hogy hazugságot „leplezzenek le”. A világ filmtermésének 90 százaléka természetesen hamis és hazug. Ezt eddig is sejtettük. A pornó, ha semmi más szándéka nincs, mint nézőit szexuálisan felgerjeszteni, majd párzásra illetve maszturbálásra késztetni, esztétikailag ugyan értékelhetetlen nulla, de nem kártékonyabb, mint a hagyományos, szirupos giccs. A véres akció-horrort normális néző durva játéknak fogja fel: kártékonyságáról szociológusok és pedagógusok egyet nem értve régóta vitáznak.

A Baise-moi-t állítólag két igazi pornófilm-színésznő játssza: nem rosszabbul, mint más színésznők. Oktatófilmet láttunk: helyeselném, ha a prostituáltak és pornó-színészek segélyző egyletében vetítenék, s a szakma utána hasznosan elbeszélgethetne az önsegélyezés módozatairól. Nem a filmszakma: bár szolidaritási szándékot deklarálhat, együttérzésem ezennel én is kifejezem – a filmnek e most látott dologhoz semmi köze.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2001/05 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3314