KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
   1996/június
KRÓNIKA
• Szoboszlay Péter: Jan Poš (1920-1996)
AFRO-AMERIKAI FILM
• Turcsányi Sándor: Gangsta’ Paradise A fekete mozi
• Halápi Csaba: A közellenség Rap
OROSZ MÉDIA
• Vígh Zoltán: Kajf! Orosz média
• Vígh Zoltán: Kino
DOKUMENTUMFILM
• Simó György: Homunkuluszok es Holdjárók Beszélgetés Csepeli Györggyel és Wessely Annával
• Tamás Amaryllis: A szegények dühe Beszélgetés Ember Judittal
ANGELOPULOSZ
• Bori Erzsébet: Bűnbeesés közben Odüsszeusz tekintete
• Varga Balázs: A legmakacsabb brooklyni Harvey Keitel
• Vasák Benedek Balázs: A legmakacsabb brooklyni Harvey Keitel

• Tillmann József A.: A tengerparti kert Jarman, a kertész
• Bikácsy Gergely: Az írás meg a kép Marguerite Duras halálára
MARLENE DIETRICH
• Kőniger Miklós: Kicsit bolond Berlini hagyaték

• Pintér Judit: Egy város portréja Római szonáta
KRITIKA
• Bíró Yvette: Nyomkeresés a fehér városban Lisszaboni történet
• Bakács Tibor Settenkedő: Mitől szorong Hollywood? 12 majom
• Fábry Sándor: Nem fog a macska... Punta Grande
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Mary Reilly
• Ardai Zoltán: Las Vegas, végállomás
• Barna György: Az utolsó tánc
• Barotányi Zoltán: Showgirls
• Tamás Amaryllis: A tuti balhé
• Hegyi Gyula: Madárfészek
• Barna György: Közönséges bűnözők
• Harmat György: A szerelem színei

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Hogyan tiltották be a W. R., Az organizmus misztériuma című filmemet?

Makavejev Dušan

 

A filmet 1971-ben készítettem. Ültünk, kevertük a filmet, mert tudtuk, hogy látatlanban meghívták Cannes-ba. Április végén megjelent egy pornómagazinban, a Flesh-ben egy kép a filmből: meztelen emberek, a háttérben egy Lenin-fotó látható. A képet a standfotós a tudtom nélkül adta el. Másnap a szovjet követség titkára meglátogatta a Tájékoztatási Hivatalt, és közölte: mélyen meg vannak döbbenve. Ha én lettem volna a Minisztériumban, csodálkozva visszakérdeztem volna: hogy lehet, hogy ilyen gyorsan reagálnak valamire, különösen egy pornólapra? De én nem tudtam az egészről, csak másnap olvastam az újságban, hogy az ügyészség betiltotta a Flesh magazint a W. R.-ből vett pornográf fotó megjelentetése miatt. A lap kiadója elhatárolta magát a képtől és „Lenin dicső emlékének megsértésétől”. Megütött a tiltakozás hangvétele, tudtam, ez nem a mi nyelvezetünk, ez a szovjet nyelvhasználatra emlékeztetett. Meg akartam keresni a Flesh kiadóját, de valahogy senki sem tudott róla, végül egy barátom szólt, hogy egy kis cég adja ki, amely egyébként étkezési utalványokat nyomtat. A címéről rájöttem, hogy ez az a hely, amelynek utcai vitrinjében a Szovjetunióról készült képek vannak kitéve. Itt jelent meg egy színes újság, A Szovjetunió népei, kizárólag fordításokból dolgoztak. Ezek után egy irodalmi újságban közzétettem egy nyílt levelet, amit A Szovjetunió népei című újság főszerkesztőjének címeztem, s közöltem, megdöbbenve értesültem, hogy megjelent egy „Lenin dicső emlékét gyalázó” fénykép. Filmemben tényleg van meztelen kép, de az összefüggésekből kiragadták, és különben sem járultam hozzá a fotó közléséhez. Megírtam, meglep, hogy a kiadónál ilyen kalózakciókat csinálnak, s nem értem, hogy a kiadó – minden bizonnyal jól megfizetett – munkatársai miért csinálnak ilyet. Este felhívott valaki telefonon, bemutatkozott, közölte, hogy ő fordító, és azt szeretné megkérdezni, ki mondta nekem, hogy írjam meg ezt a cikket? Ismerős volt nekem ez a „ki mondta magának?”-fordulat, jól tudtam, kik használják ezt. A vonal végén nem hitte el a telefonáló, hogy „senki sem mondta”. Ő mindenáron tudni szerette volna, hol keresse az ellenséget.

Ezzel elindultak a támadások a még be sem mutatott film ellen.

Cannes-ban sikere volt a filmnek, majd három-négy héttel a fesztivál után a Lityeraturnaja Gazetában támadás indult ellene. Az első hazai kritikák, amelyek Cannes-nal egy időben jelentek meg, lelkesek voltak, de a moszkvai támadás után otthon is bírálni kezdtek. A cikkeket különös módon nem a kulturális rovatokba tördelték, hanem a politikai vezércikkek oldalára. Engem a W. R. körüli hercehurca arra a destabilizációs műveletre emlékeztet, amit a CIA csinált Chilében a katonai puccs után. Pénzeket helyeztek el nemlétező cégeknél, újságokat jelentettek meg, szóval zavarták a helyzetet. Valami hasonlót csináltak a szovjetek a filmemmel Jugoszláviában.

 

Lejegyezte: Horváth György


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1990/08 34. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4399