KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
   1996/június
KRÓNIKA
• Szoboszlay Péter: Jan Poš (1920-1996)
AFRO-AMERIKAI FILM
• Turcsányi Sándor: Gangsta’ Paradise A fekete mozi
• Halápi Csaba: A közellenség Rap
OROSZ MÉDIA
• Vígh Zoltán: Kajf! Orosz média
• Vígh Zoltán: Kino
DOKUMENTUMFILM
• Simó György: Homunkuluszok es Holdjárók Beszélgetés Csepeli Györggyel és Wessely Annával
• Tamás Amaryllis: A szegények dühe Beszélgetés Ember Judittal
ANGELOPULOSZ
• Bori Erzsébet: Bűnbeesés közben Odüsszeusz tekintete
• Varga Balázs: A legmakacsabb brooklyni Harvey Keitel
• Vasák Benedek Balázs: A legmakacsabb brooklyni Harvey Keitel

• Tillmann József A.: A tengerparti kert Jarman, a kertész
• Bikácsy Gergely: Az írás meg a kép Marguerite Duras halálára
MARLENE DIETRICH
• Kőniger Miklós: Kicsit bolond Berlini hagyaték

• Pintér Judit: Egy város portréja Római szonáta
KRITIKA
• Bíró Yvette: Nyomkeresés a fehér városban Lisszaboni történet
• Bakács Tibor Settenkedő: Mitől szorong Hollywood? 12 majom
• Fábry Sándor: Nem fog a macska... Punta Grande
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Mary Reilly
• Ardai Zoltán: Las Vegas, végállomás
• Barna György: Az utolsó tánc
• Barotányi Zoltán: Showgirls
• Tamás Amaryllis: A tuti balhé
• Hegyi Gyula: Madárfészek
• Barna György: Közönséges bűnözők
• Harmat György: A szerelem színei

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Cicák és titkárnők

Kapecz Zsuzsa

Olyan közösség bemutatása, amelyik látványosan nem azt csinálja, amire szerződött, mindig hálás téma. Ebben a filmben a közösség, akarom mondani: a kollektíva egy tervezőintézet, ahol természetesen ki-ki a magánügyeit intézi munka helyett: a fiatal rajzoló találkát beszél meg a barátnőjével, az igazgatóhelyettes titkárnője önfeláldozóan egyengeti főnöke karrierjét, az „igazgatójelölt” energiáját egy vadásztársaság irányítása köti le, a jó alakú adminisztrátorlányok pedig kacér blúzok segítségével próbálnak érvényesülni. A délutánra megbeszélt program mindenkit összehoz egy sebtében megrendezett keresztelőn, ahol kellő számú félreértés történik ahhoz, hogy a legfontosabbak másnap reggel tisztázódhassanak. Az egymással vetélkedő mérnökök közül végül az erényes lesz az új igazgató, a léha, ifjú titkárnő elmegy gyorsírást tanulni, a rajzoló kibékül csinos barátnőjével – a jó, íme, elnyeri jutalmát, ahogy az életben lenni szokott… Mindenki megnyugodhat. A lelkiismeretes nézőt azonban mégis nyugtalanítja, hogy forgatókönyvi formához a képek semmilyen „többletet” nem adnak. Ez a nyolcvan perc persze fogyasztható, még ha – Miloš Kopecký alakításán kívül – különleges ízekkel nem szolgál is; ám a valódi film mégiscsak ott kezdődik, ahol az alkotók képekben gondolkodnak.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/02 49. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6516