KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
   1996/június
KRÓNIKA
• Szoboszlay Péter: Jan Poš (1920-1996)
AFRO-AMERIKAI FILM
• Turcsányi Sándor: Gangsta’ Paradise A fekete mozi
• Halápi Csaba: A közellenség Rap
OROSZ MÉDIA
• Vígh Zoltán: Kajf! Orosz média
• Vígh Zoltán: Kino
DOKUMENTUMFILM
• Simó György: Homunkuluszok es Holdjárók Beszélgetés Csepeli Györggyel és Wessely Annával
• Tamás Amaryllis: A szegények dühe Beszélgetés Ember Judittal
ANGELOPULOSZ
• Bori Erzsébet: Bűnbeesés közben Odüsszeusz tekintete
• Varga Balázs: A legmakacsabb brooklyni Harvey Keitel
• Vasák Benedek Balázs: A legmakacsabb brooklyni Harvey Keitel

• Tillmann József A.: A tengerparti kert Jarman, a kertész
• Bikácsy Gergely: Az írás meg a kép Marguerite Duras halálára
MARLENE DIETRICH
• Kőniger Miklós: Kicsit bolond Berlini hagyaték

• Pintér Judit: Egy város portréja Római szonáta
KRITIKA
• Bíró Yvette: Nyomkeresés a fehér városban Lisszaboni történet
• Bakács Tibor Settenkedő: Mitől szorong Hollywood? 12 majom
• Fábry Sándor: Nem fog a macska... Punta Grande
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Mary Reilly
• Ardai Zoltán: Las Vegas, végállomás
• Barna György: Az utolsó tánc
• Barotányi Zoltán: Showgirls
• Tamás Amaryllis: A tuti balhé
• Hegyi Gyula: Madárfészek
• Barna György: Közönséges bűnözők
• Harmat György: A szerelem színei

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Éretlenek

Gáti Péter

 

Bizonyos életkorban az emberek már nosztalgikusán emlékeznek ifjúságukra. Az iskolában diákként eltöltött évek – hála irányítható memóriánknak – általában a jó hecceket, az első flörtöket, a tanárpukkasztó megnyilvánulások krónikáját juttatják az eszünkbe. Ott és akkor bármi megtörténhetett. Természetesen nem ez a teljes igazság, de olyan jó elhitetni magunkkal, hogy ilyen egyszerű volt minden.

Szinte szóról szóra erre a gondolatmenetre épül Claude Zidi új filmje is. Vígjátékában egy elit magángimnázium tanulói gyürkőznek neki, ki tudja hányadszor az érettséginek. Fergeteges iramban követik egymást a „poénok”, mígnem egyszerre megunja a néző a majdnem egyforma szituációkliséket. Pedig micsoda arzenállal hadakozik a rendező! Van itt szex és modern technikán alapuló diákcsíny, pofozó oktatógép és tanév közben megesett osztálytársnő. Csak éppen a kidolgozott jellem- és helyzetkomikumot keressük hiába. Öncélú ez a spontánnak álcázott, valójában izzadságos humor-kavalkád. A rendező – érdeklődésünk ébrentartására – még bűnügyi betétet is kreál a történethez. Minden jó, ha a vége jó: a tízéves érettségi találkozón már mint komoly úriemberekkel és úrinőkkel találkozhatunk az egykori maturandusokkal.

Habkönnyű nyári vígjátéknak szokták az ilyen filmet nevezni. A kissé állott és romlott hab azonban mindig megfekszi a gyomrunkat.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/04 49. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7133