KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
   1996/június
KRÓNIKA
• Szoboszlay Péter: Jan Poš (1920-1996)
AFRO-AMERIKAI FILM
• Turcsányi Sándor: Gangsta’ Paradise A fekete mozi
• Halápi Csaba: A közellenség Rap
OROSZ MÉDIA
• Vígh Zoltán: Kajf! Orosz média
• Vígh Zoltán: Kino
DOKUMENTUMFILM
• Simó György: Homunkuluszok es Holdjárók Beszélgetés Csepeli Györggyel és Wessely Annával
• Tamás Amaryllis: A szegények dühe Beszélgetés Ember Judittal
ANGELOPULOSZ
• Bori Erzsébet: Bűnbeesés közben Odüsszeusz tekintete
• Varga Balázs: A legmakacsabb brooklyni Harvey Keitel
• Vasák Benedek Balázs: A legmakacsabb brooklyni Harvey Keitel

• Tillmann József A.: A tengerparti kert Jarman, a kertész
• Bikácsy Gergely: Az írás meg a kép Marguerite Duras halálára
MARLENE DIETRICH
• Kőniger Miklós: Kicsit bolond Berlini hagyaték

• Pintér Judit: Egy város portréja Római szonáta
KRITIKA
• Bíró Yvette: Nyomkeresés a fehér városban Lisszaboni történet
• Bakács Tibor Settenkedő: Mitől szorong Hollywood? 12 majom
• Fábry Sándor: Nem fog a macska... Punta Grande
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Mary Reilly
• Ardai Zoltán: Las Vegas, végállomás
• Barna György: Az utolsó tánc
• Barotányi Zoltán: Showgirls
• Tamás Amaryllis: A tuti balhé
• Hegyi Gyula: Madárfészek
• Barna György: Közönséges bűnözők
• Harmat György: A szerelem színei

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Futárszolgálat

Harmat György

 

Elhagyott tárgyakon kocsizik a kamera. Krím, 1920. Fehérek: hárman, köztük egy ezredes. A vörösökre támadnak, kivégzésükkor megszöknek. Hirtelen váltás: Peregudát, a vörösparancsnokot az orvos hazaküldi a frontról. Vonatablak közelijén (becsapódó lövések) a főcím. A harmadik szál Aurinyé, Csicserin diplomata-futáráé, aki végül Peregudával megy lettországi küldetésbe. A fehérezredes és társai rájuk törnek, Auriny meghal.

Példás kalandfilmkezdet után lassul le Villen Novak filmjének tempója, bár nagyrészt hatásosan ragaszkodik a műfaj szerkesztési szabályaihoz. A szép formai ívet (a végén közelítés a szétlőtt ablakra) kétszeri iskolás lezárás toldja-töri meg. A rendező szándéka szerinti emberi dráma pedig nem jön létre, mert az árnyaltság sematizmusba torkollik. A „veterán” Pereguda és a fiatal Auriny konfliktusa úgy oldódik meg, hogy kiderül: az úriember külsőt a veszélyes futármunka követeli meg, Auriny semmiben sem marad el barátjától. A provokációból kiugorni készülő zászlóst társai teszik el láb alól, akárcsak a gonosz ezredest. A kalandfilm, ha következetes, elviseli a leegyszerűsítést. A történelmi-társadalmi-lélektani elemzés nem.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/04 37. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7909