KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
   1996/június
KRÓNIKA
• Szoboszlay Péter: Jan Poš (1920-1996)
AFRO-AMERIKAI FILM
• Turcsányi Sándor: Gangsta’ Paradise A fekete mozi
• Halápi Csaba: A közellenség Rap
OROSZ MÉDIA
• Vígh Zoltán: Kajf! Orosz média
• Vígh Zoltán: Kino
DOKUMENTUMFILM
• Simó György: Homunkuluszok es Holdjárók Beszélgetés Csepeli Györggyel és Wessely Annával
• Tamás Amaryllis: A szegények dühe Beszélgetés Ember Judittal
ANGELOPULOSZ
• Bori Erzsébet: Bűnbeesés közben Odüsszeusz tekintete
• Varga Balázs: A legmakacsabb brooklyni Harvey Keitel
• Vasák Benedek Balázs: A legmakacsabb brooklyni Harvey Keitel

• Tillmann József A.: A tengerparti kert Jarman, a kertész
• Bikácsy Gergely: Az írás meg a kép Marguerite Duras halálára
MARLENE DIETRICH
• Kőniger Miklós: Kicsit bolond Berlini hagyaték

• Pintér Judit: Egy város portréja Római szonáta
KRITIKA
• Bíró Yvette: Nyomkeresés a fehér városban Lisszaboni történet
• Bakács Tibor Settenkedő: Mitől szorong Hollywood? 12 majom
• Fábry Sándor: Nem fog a macska... Punta Grande
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Mary Reilly
• Ardai Zoltán: Las Vegas, végállomás
• Barna György: Az utolsó tánc
• Barotányi Zoltán: Showgirls
• Tamás Amaryllis: A tuti balhé
• Hegyi Gyula: Madárfészek
• Barna György: Közönséges bűnözők
• Harmat György: A szerelem színei

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Néma párbaj

Grawátsch Péter

 

 

Nornen est omen – ahogy a mondás tartja: a filmbeli Hős, legendás hadvezér-honfi elődjéhez méltóan Szkander nevet visel. Bég nélkül. E titulus csak a nevezetes konyakon, jelenik meg a filmben, jelesül az imperialista bérencek ezzel isznak előre a medve bőrére. A Hős Szkander egyszerű matrózként veszi fel a harcot azzal a három brigantival, aki csellel elorozta Albánia háború utáni leggyorsabb hadi cirkálóját, miközben a legénység és a magas rangú tisztek a nép fiaival és leányaival lelkes társadalmi munkában, pezsgő munkakedvvel ássa, lapátolja és talicskázza a földet valami kietlen vidéken. Bár Szkandert sikerül a pénzsóvár hajókapitánynak és két társának, a régi rend reprezentáns, elvadult képviselőinek ideig-óráig átjátszaniuk, a Bagarollal kisuvickolt tekintetű fiúról kiderül, hogy benne lángoló szemek és az állandóan vibráló hazaszeretet mögött borotvaéles elme kombinál. Ennek aztán meg is lesz az eredménye, mikor pisztoly végre kapja az ellenséget, és duzzadó kebellel visszahajózik Albániába.

A kalandfilm ihletésű produkcióban előkerülnek mindazok a kellékek, melyek az 50-es évek szűk levegőjű korszakának magyar termékeit is jellemezték: sablon, frázisok, felülről irányított eszmék stb. A Néma párbaj néma gondolatokra is alkalmat ad.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1979/12 44-44. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8064