KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
   1996/július
ETNOFILM
• Schubert Gusztáv: Még szomorúbb trópusok Etnofilm
• Jancsó Miklós: Antropológia ’96
• Fáber András: Szélmalmok Afrikában Beszélgetés Jean Rouch-sal
• Sipos Júlia: Mintha mindenki japán turista volna Beszélgetés Tari Jánossal
ÚJGENGSZTEREK
• Forgách András: Profik Szemtől szemben
• Csejdy András: Ásó, kapa, nagyharag A Bonnie és Clyde-legenda
LENGYEL FILM
• Mikola Gyöngyi: A változás apokalipszise Új lengyel filmek
• Antal István: Pillantás az Édenbe Beszélgetés Józef Robakowskival
MEDIAWAVE
• Csejdy András: Képek kocsmája Mediawave ’96
• Simó György: Képek kocsmája Mediawave ’96
• N. N.: A hatodik Interjú Hartyándi Jenővel a Mediawave igazgatójával
• Bihari Ágnes: Indiánok kamerával
• Parti Nagy Lajos: Egy kanál fór
ARANY PÁLMA
• Simó György: Szembeszél Beszélgetés Iványi Marcellel és Durst Györggyel
ATOM EGOYAN
• Nánay Bence: A káosz rítusai Az Egoyan-dramaturgia
• Balázs Attila: Arsinée Khanjian szemöldöke Turkálás az atom ego-videotékában
KÉPREGÉNY
• Tóth András György: A film nyelvrokona Francia képregény
• Tóth András György: Ardennes pogányai Beszélgetés Didier Comèsszel
VIDEÓKLIP
• Kömlődi Ferenc: Virtuális világnyelv
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Foci-nesze Égi manna
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Levelek Perzsiából
• Simó György: Itt van Eldorado
• Csejdy András: Elátkozott generáció
• Bori Erzsébet: Egy indián Párizsban
• Vidovszky György: Hasznos holmik
• Tamás Amaryllis: Még zöldebb a szomszéd nője
• Hungler Tímea: Tűz a víz alá!
• Csejdy András: Feküdj le kutyákkal...

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Varázslótanonc

Sepsi László

 

The Sorcerer's Apprentice­ – amerikai, 2010. Rendezte: Jon Turteltaub. Írta: Doug Miro, Carlo Bernard, Matt Lopez. Kép: Bojan Bazelli. Zene: Trevor Rabin. Szereplők: Nicolas Cage (Balthazar), Jay Baruchel (Dave), Alfred Molina (Horvath), Monica Bellucci (Veronica). Gyártó: Walt Disney. Forgalmazó: Fórum Hungary. Szinkronizált. 103 perc.

 

A Jon TurteltaubNicolas Cage páros A nemzet aranya-széria kalandfilmjei után továbbevezett a családbarát zsánerek tengerén, hogy ezúttal az ifjúsági fantasy napjainkban meglehetősen piacképes műfajánál horgonyozzanak le. Habár Turteltaub nem először céloz fiatalabb közönséget – lásd a Három kicsi nindzsa vagy a Bruce Willis-szel forgatott A kölyök példáját –, legfrissebb munkája könnyen felejthető varázspálca-villanás a Harry Potter-klónokkal zsúfolt fantasy-piacon.

Annak ellenére, hogy felmutatja a kortársai által már jól bejáratott olyan motívumokat, mint a Tesla-transzformátorok képviselte fizika és a plazmalövedékben felszikrázó, kínosan racionalizált mágia határvidékén tengődő főhős (lásd még A villámtolvaj a hétköznapi Amerika és az Olümposz között lavírozó kamaszát), vagy a digitális technikával létrehozott, alaktalan végső antagonista, A varázslótanonc képtelen megteremteni a zsáner által megkövetelt epikus ívet. Mint azt a félresikerült intró is mutatja, Turteltaub rendezése minduntalan megbicsaklik, ha a Merlinig visszavezetett máguskonfliktus ecsetelésére kerül a sor, s ezt sem az esetenként bevetett önirónia, sem pedig a szintén bejáratott sémák szerint működő, megduplázott szerelmi szál nem képes elfedni. A varázslótanonc egy olyan mese, melynek készítői éppen a mesemondás és a mítoszteremtés követelményeinél buknak el, s ezt a hiányosságot a Nicolas Cage-re aggatott, menőnek szánt bőrdzseki éppúgy képtelen ellensúlyozni, mint a New York felett szárnyaló, életre keltett acélmadár látványa. Ahogy a film kisszámú emlékezetes jeleneteinek egyikében megidézett goethei bűvészinas, akinek képességei kimerülnek a mágia félresikerült praktikus használatában, és minden lelkesedése ellenére sem tud maradandót alkotni, Turteltaub és hat forgatókönyvírója sem lépett túl az esetlenül használt rutinmágián, igen messze a nagy ívű varázslatoktól.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/09 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10399