KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
   1996/július
ETNOFILM
• Schubert Gusztáv: Még szomorúbb trópusok Etnofilm
• Jancsó Miklós: Antropológia ’96
• Fáber András: Szélmalmok Afrikában Beszélgetés Jean Rouch-sal
• Sipos Júlia: Mintha mindenki japán turista volna Beszélgetés Tari Jánossal
ÚJGENGSZTEREK
• Forgách András: Profik Szemtől szemben
• Csejdy András: Ásó, kapa, nagyharag A Bonnie és Clyde-legenda
LENGYEL FILM
• Mikola Gyöngyi: A változás apokalipszise Új lengyel filmek
• Antal István: Pillantás az Édenbe Beszélgetés Józef Robakowskival
MEDIAWAVE
• Csejdy András: Képek kocsmája Mediawave ’96
• Simó György: Képek kocsmája Mediawave ’96
• N. N.: A hatodik Interjú Hartyándi Jenővel a Mediawave igazgatójával
• Bihari Ágnes: Indiánok kamerával
• Parti Nagy Lajos: Egy kanál fór
ARANY PÁLMA
• Simó György: Szembeszél Beszélgetés Iványi Marcellel és Durst Györggyel
ATOM EGOYAN
• Nánay Bence: A káosz rítusai Az Egoyan-dramaturgia
• Balázs Attila: Arsinée Khanjian szemöldöke Turkálás az atom ego-videotékában
KÉPREGÉNY
• Tóth András György: A film nyelvrokona Francia képregény
• Tóth András György: Ardennes pogányai Beszélgetés Didier Comèsszel
VIDEÓKLIP
• Kömlődi Ferenc: Virtuális világnyelv
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Foci-nesze Égi manna
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Levelek Perzsiából
• Simó György: Itt van Eldorado
• Csejdy András: Elátkozott generáció
• Bori Erzsébet: Egy indián Párizsban
• Vidovszky György: Hasznos holmik
• Tamás Amaryllis: Még zöldebb a szomszéd nője
• Hungler Tímea: Tűz a víz alá!
• Csejdy András: Feküdj le kutyákkal...

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Bajos csajok

Tornai Szabolcs

 

Amerika filmipara a legkülönbözőbb tini- és diákfilmeket is ugyanúgy zsinórban köpködi ki, mint minden más műfaj termékeit. A legújabb tinisercintés, a Bajos csajok meglepően szép ívet ír le, és szórakoztatóan landol Amerika orcáján. Hiszen az önleleplezésben is élenjáró jenkik imádnak a tükör elé állni, hogy szembeköphessék magukat. A néző az unásig ismert diákmiliőbe, az amerikai mikrotársadalomba bukhat alá, amelyben kizárólag annak van hitele és súlya, ami tökéletesen hamis. A főszereplő lány, a csinos Cady zöldfülűként csöppen bele a csillogóan rút sulivilágba, merthogy 15 éves koráig Afrikában nevelkedett zoológus szülei szárnyai alatt, és csak elméletben ismeri az „erősebb győz” darwini alaptörvényét. De hamar feltalálja magát, és két viszonylag szimpatikus osztálytársa, Janis és Damian biztatására beépül a plasztikáknak csúfolt három csinibaba szövetségébe, amely a suliban a hierarchia csúcsát jelenti. A nősténytriumvirátus feje a hosszú, szőke hajú cica, Regina, aki a körmönfont manipulációk és gonosz praktikák bajnoka, ezenkívül divatdiktátor, és minden évben bálkirálynő. Cady feladata az lenne, hogy a klikk legbelső titkait kikutatva letaszítsa a trónról a királynőt és két udvarhölgyét, de a kísértésnek nem tud ellenállni, ő maga is udvarhölgy lesz, végül azonban az eszes tanárnő, Norbury kisasszony (az őt alakító Tina Fey írta a forgatókönyvet Rosalind Wiseman bestselleréből) ügyesen rácba szedi a nebulókat, és elkövetkezik a futószőnyeg simaságú happy end.

El kell ismerni, hogy Mark S. Waters szatirikus vígjátéka valóban mulatságos, a dramaturgia egynémely akadozást és beragadást leszámítva olajozottan működik, a lányok a film szelleméhez híven pimaszul csinosak, ráadásul profi alakítást nyújtanak. Végül is jobb film a Bajos csajok (a Baljós csajok pocsékul hangzik, de pontosabb cím lett volna), mint például a Bret Easton Ellis regényéből készült opus, A vonzás szabályai, mivel ez utóbbi „mély” artisztikuma ellenére nem tudott kikecmeregni az önmaga által is gerjesztett nihilből.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/08 62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1990