KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
   1996/július
ETNOFILM
• Schubert Gusztáv: Még szomorúbb trópusok Etnofilm
• Jancsó Miklós: Antropológia ’96
• Fáber András: Szélmalmok Afrikában Beszélgetés Jean Rouch-sal
• Sipos Júlia: Mintha mindenki japán turista volna Beszélgetés Tari Jánossal
ÚJGENGSZTEREK
• Forgách András: Profik Szemtől szemben
• Csejdy András: Ásó, kapa, nagyharag A Bonnie és Clyde-legenda
LENGYEL FILM
• Mikola Gyöngyi: A változás apokalipszise Új lengyel filmek
• Antal István: Pillantás az Édenbe Beszélgetés Józef Robakowskival
MEDIAWAVE
• Csejdy András: Képek kocsmája Mediawave ’96
• Simó György: Képek kocsmája Mediawave ’96
• N. N.: A hatodik Interjú Hartyándi Jenővel a Mediawave igazgatójával
• Bihari Ágnes: Indiánok kamerával
• Parti Nagy Lajos: Egy kanál fór
ARANY PÁLMA
• Simó György: Szembeszél Beszélgetés Iványi Marcellel és Durst Györggyel
ATOM EGOYAN
• Nánay Bence: A káosz rítusai Az Egoyan-dramaturgia
• Balázs Attila: Arsinée Khanjian szemöldöke Turkálás az atom ego-videotékában
KÉPREGÉNY
• Tóth András György: A film nyelvrokona Francia képregény
• Tóth András György: Ardennes pogányai Beszélgetés Didier Comèsszel
VIDEÓKLIP
• Kömlődi Ferenc: Virtuális világnyelv
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Foci-nesze Égi manna
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Levelek Perzsiából
• Simó György: Itt van Eldorado
• Csejdy András: Elátkozott generáció
• Bori Erzsébet: Egy indián Párizsban
• Vidovszky György: Hasznos holmik
• Tamás Amaryllis: Még zöldebb a szomszéd nője
• Hungler Tímea: Tűz a víz alá!
• Csejdy András: Feküdj le kutyákkal...

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Fele/más

Békés Pál

 

Oh, Dr. Jekyll és Mr. Hyde! A hasadt személyiség varázsa úgy látszik mindmostanáig fogva tartja az alkotókat, és amint új elemmel gazdagíthatják a témát, nyomban akcióba lépnek – (lásd a megtörtént esetre építő A bostoni fojtogató, vagy a filmklasszikussá érett Psycho.) Csak hát a Fele/Más semmiféle új elemmel nem szolgál, legalábbis ami a lélek rejtekútjainak kacskaringóit illeti. Ezzel szemben szolgál erőltetett klisékkel, melyek ezúttal (is) a Beverly Hills-i gazdagok hollywoodi filmekből visszaköszönő belvilágába kalauzolnak (ez a vidék a szorgalmas mozilátogató számára valószínűleg ismerősebb, mint Európa bármely tája, beleértve az utcát, ahol lakik).

Az egyetemi kurzust, melyen a szép pszichiáternő a hasadt személyiség titkaiba avatja be hallgatóit, egy leszerelt rendőr is látogatja, aki némi habozás után enged a vonzó oktató felkérésnek: figyelje meg őt. Őt magát. A hölgy ugyanis él a gyanúperrel, hogy ketten laknak benne: 1. a szép pszichiáternő, 2. egy mondén perszóna, aki éjszakánként rosszhírű helyeken kóricál, és időnként tudtán kívül ledurrant valakit.

A szolgálaton kívüli, amúgy szolgálatkész rendőr, akit a becsvágyon túl a szerelem is fűt, beleveti magát a szokatlan feladatba, és hamarosan húsz éve megoldatlan gyilkosságok, gyermekkori elfojtások, elvált férjek, gyilkos atyák kibogozhatatlan dzsungelében találja magát, ahol mindenki bűnös és áldozat, és mindenki a szép pszichiáternő kóros személyiségét akarja felhasználni arra, hogy kiutat találjon szorult helyzetéből. Amikor a történet nehezen azonosítható szereplői a forgatókönyv kényszeréből egy körmönfont rotációs rendszer szerint körbelövik egymást, a rendőr a maga kissé avíttas, ám hatásos módszerével próbál meg utat vágni magának a psziché dzsungelében – a váratlanul a történet kulcsszereplőjévé előlépő atyát (aki éppen revolvert fog rá) kihajítja a csukott ablakon az emeletről. Ezt követően elnézést kér a szép pszichiáternőtől, mert ismeri az etikettet: ha véletlenül megöljük az imádott nő atyját, utána mindig bocsánatot kell kérni. Már csak egy lépés van hátra: a szép pszichiáternő pszichiátriai kezelése, mely talán elűzi a második ént és megnyitja az utat az udvarias rendőr és az immár egylelkű asszony násza előtt. Úgy legyen.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1998/05 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3704