KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
   1996/július
ETNOFILM
• Schubert Gusztáv: Még szomorúbb trópusok Etnofilm
• Jancsó Miklós: Antropológia ’96
• Fáber András: Szélmalmok Afrikában Beszélgetés Jean Rouch-sal
• Sipos Júlia: Mintha mindenki japán turista volna Beszélgetés Tari Jánossal
ÚJGENGSZTEREK
• Forgách András: Profik Szemtől szemben
• Csejdy András: Ásó, kapa, nagyharag A Bonnie és Clyde-legenda
LENGYEL FILM
• Mikola Gyöngyi: A változás apokalipszise Új lengyel filmek
• Antal István: Pillantás az Édenbe Beszélgetés Józef Robakowskival
MEDIAWAVE
• Csejdy András: Képek kocsmája Mediawave ’96
• Simó György: Képek kocsmája Mediawave ’96
• N. N.: A hatodik Interjú Hartyándi Jenővel a Mediawave igazgatójával
• Bihari Ágnes: Indiánok kamerával
• Parti Nagy Lajos: Egy kanál fór
ARANY PÁLMA
• Simó György: Szembeszél Beszélgetés Iványi Marcellel és Durst Györggyel
ATOM EGOYAN
• Nánay Bence: A káosz rítusai Az Egoyan-dramaturgia
• Balázs Attila: Arsinée Khanjian szemöldöke Turkálás az atom ego-videotékában
KÉPREGÉNY
• Tóth András György: A film nyelvrokona Francia képregény
• Tóth András György: Ardennes pogányai Beszélgetés Didier Comèsszel
VIDEÓKLIP
• Kömlődi Ferenc: Virtuális világnyelv
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Foci-nesze Égi manna
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Levelek Perzsiából
• Simó György: Itt van Eldorado
• Csejdy András: Elátkozott generáció
• Bori Erzsébet: Egy indián Párizsban
• Vidovszky György: Hasznos holmik
• Tamás Amaryllis: Még zöldebb a szomszéd nője
• Hungler Tímea: Tűz a víz alá!
• Csejdy András: Feküdj le kutyákkal...

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Könyv

Robert Bresson: Feljegyzések a filmművészetről

Pascal kamerával

Kövesdy Gábor

Bresson filmkészítésről vallott elveit saját művészetében valóra is váltotta.

 

Robert Bresson, a francia film magányos óriásának művészetéről sokan írtak már. A legalaposabb összefoglalást azonban saját művészetéről ő maga írta meg. Méghozzá előre, hiszen a filmről és a filmkészítésről vallott elveit, nézeteit összefoglaló könyvecske javarészt 1950 és 1958, tehát filmkészítő életműve derekán keletkezett. Igen ritka a filmtörténetben, hogy valaki éles elméjű teoretikus és tehetséges művész legyen egy személyben - sőt, műveiben éppen azt és úgy csinálja meg, amit követendő módszerként papírra vetett. Moholy-Nagy László szuggesztíven jövendölt a fényjáték filmről, Astruc új nyelvről beszélt a kamera-töltőtoll kapcsán, de egyikük sem tudta művekben valóra váltani saját művészi programját.

Bresson hitvallása most jelenik meg először magyarul, bár a Filmvilág 1980/12. és 1984/12. számaiban már közölt részleteket a könyvből. Az ott megadott címet - Jegyzetek a mozgóképről - talán érdemes lett volna megtartani. Nemcsak azért, mert ez közelebb áll az eredeti jelentéshez, hanem mert maga Bresson az, aki könyvében a filmművészetet „semmitmondó elnevezés”-nek titulálja. Könyve valóban nem a filmművészetről, hanem általában a mozgókép mint matéria különös tulajdonságairól szól, s aprólékos gonddal beszél arról, hogyan próbálja ezeket a tulajdonságokat saját művészete szolgálatába állítani. Értekezések a módszerről - igen, ahogy Descartes tette a tudomány terén, Bresson is a módszeres kétely eszközével vizsgálja felül a mozgókép addig kialakult eszköztárát. Szerinte már a kiindulópont téves: a film nem a színház, az irodalom vagy a fotó leszármazottja, hanem a festészet és a zene édesgyermeke. Miközben végigvezet tárgyán, túl is tekint rajta, hiszen az eszközök és a módszerek mellett sor kerül az alkotóra is, akinek a nehezen tanulható dolgokat is tudnia kell: hideg fejjel indulataira, megérzéseire hagyatkozni; előbb mindent kiszámítani, aztán helyet hagyni a kiszámíthatatlannak. És főképpen tudni kell, hogy mások irányítása csak akkor megy, ha a magunk irányát megleltük.

Bresson ugyanazt csinálja írásában, mint amit filmjeiben: kísérletet tesz arra, hogy valóban csak a szükséges dolgokat mondja el, sem többet, sem kevesebbet. Stílusának alapelve - csakúgy, mint filmjeiben - a redukció. Szövegei mögött bújócskát játszik velünk: ahogy filmesként igazából festő, úgy íróként inkább filozófus. A műfajt Pascaltól kölcsönzi, magától értetődő természetességgel. Bresson mozaikszerű jegyzetei éppúgy világnézetként és etikai rendszerként válnak egységessé és egésszé, ahogyan Pascal filozófiai töredékei, a Gondolatok. Bresson gondolatai valójában tanítások, melyek a mozgókép ürügyén a világról szólnak. Befogadásuk feltételezi a lélek nyugalmát - a lehulló kő is csak nyugodt víztükrön rajzol hullámokat. Ezért szövegeit úgy olvassuk majd, ahogy filmjeit nézzük: tartsunk szabadon lelkünkben helyet a kegyelemnek.

 

Robert Bresson: Feljegyzések a filmművészetről. Szerkesztette: Zalán Vince. Fordította: Sújtó László. Osiris, 1998.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1998/09 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3795