KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
   1996/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: Örökzöld
• N. N.: Tomás Gutiérrez Alea (1928–1996)
MÉDIA
• György Péter: Tedd a magadévá! Média és közszolgálat
• Simó György: A civilizált reklám Beszélgetés Sipos Józseffel
FESZTIVÁL
• Létay Vera: A démon papucsa Cannes

• Bori Erzsébet: Két kutya húzta Az író Tarantino
• Horváth Antal Balázs: Amerika a taccsvonalról Hollywood-alsó
KÉPREGÉNY
• Kertész Sándor: A képregény Griffithe Százéves rokonság
ANIMÁCIÓ
• Karátson Gábor: Halkoporsók Animáció
DOKUMENTUMFILM
• Csejdy András: Kezelt dokumentumok Beszélgetés Domokos Jánossal és Dömötör Péterrel
• Simó György: Kezelt dokumentumok Beszélgetés Domokos Jánossal és Dömötör Péterrel
• Muhi Klára: A kíváncsiság kútja Magyar tarka
TELEVÍZÓ
• Bóna László: Az élet filmje Virtuális természet
• Dániel Ferenc: A jövő a páviánoké Krízisképek
KRITIKA
• Ardai Zoltán: Déltengeri presszózene Bukott angyalkák
• Csejdy András: Zoológus pácban Angyalok és rovarok
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Semmihasznák
• Ardai Zoltán: Teljes napfogyatkozás
• Schubert Gusztáv: Jefferson Párizsban
• Simó György: A szikla
• Takács Ferenc: Arc
• Vidovszky György: Leszámolás Denverben
• Boros József: Most és akkor
• Tamás Amaryllis: Legbelső félelem
• Hungler Tímea: Majomparádé
• Simó György: Menekülés az éjszakába

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Hillbilly-horror

Hilbilly-Amerika

A lét elviselhető könnyűsége

Géczi Zoltán

A hillbilly-Amerika nem a gyilkos tahók földje, a hollywoodi sztereotípiák mögött egy sokkalta színesebb és emberibb világ húzódik meg.

A feleségével vidékre költöző David Sumner jóvátehetetlen hibát követ el: veterán angol roadsterrel (az 1971-es eredetiben egy MG, az újraforgatott változatban első generációs Jaguar E-Type) gördül be a poros településre. A Ford pickupok világában az európai sportkocsi önmagában is provokáció, a büszkén vállalt kívülállás hivalkodó jele: a Szalmakutyák házaspárja a nyitójelenettől kezdve felülírhatatlan fatalizmussal sodródik a katasztrófa felé – az erőszakos konfrontáció elkerülhetetlen. A Hallgatás törvénye (Winter’s Bone, 2010) még komorabb és kiábrándítóbb képet fest a középnyugat lakóiról: könyörtelen tárgyilagossággal mutatja be az isten háta mögött tengődő közösséget és nyomorúságos életkörülményeiket. Az édesapja holttestét kereső kamaszlány (Jennifer Lawrence) lélekbemarkoló története szociográfiai igényű tanulmány, mégis megfogan a nézőben a gondolat, miszerint a rendező igaztalanul sivár és depressziós képet fest az Ozark-hegységben élő hillbillykről.

Az amerikai filmek többségében iskolázatlanok és mosdatlanok, megátalkodott gyűlölködők, és a legcsekélyebb vélelmezett sérelemre is eldurrantják a duplacsövű sörétest; Hollywood csak különösen ritka pillanatokban tanúsít szimpátiát a vidéki Amerika lakóival szemben. Az 1962 és 1971 között futott The Beverly Hillbillies TV-sorozat egy Los Angeles elit városrészébe átköltözött család életét követte nyomon, a luxuskörnyezetben fenntartani próbált tanyasi életvitelt a helyzetkomikum kiapadhatatlan forrásaként kezelte, az angolkertben óriástraktorral rodeózó családfőt és hozzátartozóit kedélyes, de menthetetlenül sükebóka bugrisokként ábrázolva. A rurális életvitel bizonyos aspektusai örökkön kéznél lévő forgatókönyvírói eszközök: a népszerű Dr. House sorozatban a címszereplő elmeháborodottságát a monster truckok iránti rajongásával demonstrálják, a countryzenét hallgató figurák pedig csakis ostoba és/vagy agresszív trógerek lehetnek.

Holott az amerikai vidéknek létezik egy elragadóan bájos arca, ami könnyedén elcsábítja a nagyvárosi díszletektől elszakadt szereplőket. A Doc Hollywood (1991) fiatal orvosa egy autóbalesetből kifolyólag ragad egy olyan kisvárosban, ahol több a tehén, mint az ember; utóbb mégis, Los Angeles-i karrierjét feladva, önszántából tér vissza oda. A The CW televíziós hálózat által tavaly sugárzott Hart of Dixie sorozat valódi főszereplője Alabama állam, a napfényes, elragadóan autentikus délvidéki környezet; a széria dramaturgiai gyengeségei ellenére is szívderítő feelgood-alkotás, amely tökéletes képeslap-témákkal gyönyörködteti a nézőt. Kurt Sutter, a Sons of Anarchy alkotója nemkülönben egy kisvárost választott a sorozat helyszínéül; öntörvényű motorosai egyfelől sztereotip karakterek (borostás ábrázatú, zsíros farmert viselő, sokat piáló, kemény fickók, akik honky tonkot bömböltetnek a kocsmában), másfelől valódi mélységgel felruházott jellemek, akik mélyen elhivatottak klubtársaik, családjuk és városuk iránt.

A hillbilly-mozik az amerikai filmipar legamerikaibb tételei, az ódon kontinens mozilátogatói értetlenséggel vegyes érdektelenséggel szemlélik ezeket a hagyományokat: a 2009-es Őrült szív (Crazy Heart) a hazai mozikban 40 milliós bevételt tudott elérni, míg külföldön alig 8 millió dollár értékben váltottak rá jegyet. A hillbillyk világa honfitársaink számára kiváltképpen perifériális jelenségnek gondolt egzotikum, nem látják mögötte a kritikus tömeget, ugyanekkor a kultúra gerincét jelentő hillbilly-zene Amerikában elképesztően erős, s különösen szerencsés körülménynek mondható, hogy a kiváló fiatal muzsikusoknak köszönhetően utánpótláscsapatokban sem szenved hiányt. Az alternatív country-mozgalom előadói (Nickel Creek, Cowboy Junkies) réges-régen elfoglalták teljes jogú helyüket a fősodorban, a bluegrass zsánerét élő klasszikusok (Alison Krauss, Rhonda Vincent) és szemérmetlenül tehetséges fiatalok (The Watkins People, Carolina Chocholate Drops) népszerűsítik, a country sztárénekesnői (Ashton Shepherd, Gillian Welch, Miranda Lambert) még a mai lemezpiaci helyzetben is komoly kereskedelmi eredményeket hoznak, a legendák (Hank Williams, Johnny Cash,Waylon Jennings) pedig a nemzeti kulturális örökség megkerülhetetlen kulcsfiguráivá nemesedtek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/05 15-15. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11041