KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
   1996/szeptember
KRÓNIKA
• N. N.: „Big Zbig”

• Csejdy András: Renton rave-be ér Trainspotting
• Kövesdy Gábor: Az elveszett bizonytalanság Antonioni és Wenders
• Herskó János: Két végzős beszélget Főiskola, főiskola
• Mispál Attila: Két végzős beszélget Főiskola, főiskola
• Nádori Péter: Gran Turmismo Herskó-filmek
MAGYAR MŰHELY
• Bihari Ágnes: A történelem hátsóudvara Beszélgetés Fekete Ibolyával
OROSZ MÉDIA
• Szilágyi Ákos: Jelcinméker, Lebegyméker Virtuális Oroszország
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Csajvadék Égi manna
• Fábry Sándor: Jedi a koktélbárban Tévédizájn
• Antal István: Luxusnyomorúság Divattévé
MULTIMÉDIA
• Politzer Péter: Cinemanet
• Halápi Csaba: CD-ROM a moziban
VITA
• Kovács András Bálint: Közszolgálati reklám?
• György Péter: Félreértés és némi naivitás
KRITIKA
• Ardai Zoltán: Házas ember ajtót nyit Érzékek iskolája
• Forgách András: Veszélytelen viszonyok Carrington
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: A kertben
• Csejdy András: Tommy
• Ardai Zoltán: August King utazása
• Barna György: A hírek szerelmesei
• Hungler Tímea: Végképp eltörölni
• Mátyás Péter: Mission: Impossible
• Tamás Amaryllis: Senki bolondja
• Bíró Péter: Sztriptíz
• Harmat György: Egykoron harcosok voltak

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Krónika

Allen Ginsberg halálára

Halápi Csaba

 

Költő, az Üvöltés és a Kaddis szerzője, énekes, muzsikus, dokumentumfotós, baloldali radikális és meleg aktivista, „nemzetbiztonsági veszély” (az FBI szerint), világutazó, orosz zsidó szülők buddhistává lett gyermeke, a hippikultúra keresztapja (tőle származik a „flower power” jelszó), a Naropa Intézet lelke, Jack Kerouac, William S. Burroughs, Neal Cassady és Eörsi István barátja és népszerűsítője, Bob Dylan, a Clash, a Sonic Youth és Földes László zenésztársa (ekként a magyar filmművészet „motívuma” is a Kopasz kutyában...), a szabad szerelem és a mindennapi meditáció apostola: Allen Ginsberg április 5-én, szombaton reggel New York-i otthonából visszaindult Halál Apához.

Az előző héten tudta meg, hogy a betegség, amivel hosszú ideje együtt élt, operálhatatlan rákká fejlődött, orvosai még legalább négy hónapot adtak neki, ő azonban, úgy tűnik, tudta, hogy jóval kevesebb ideje maradt. Szerdán otthagyta a kórházat, s két nap alatt megírt egy tucat verset, sorban látogatták meg a barátai: buddhista szerzetesek, Patti Smith, Gregory Corso,Roy Liechtenstein és persze hűséges társa, Peter Orlovsky. Utoljára és leghosszabban Burroughs-zal beszélt: azt hittem, félni fogok a haláltól, de csak kimerült vagyok, mondta.

Ginsberg bölcs volt és bohóc, fáradhatatlan önreklámozó (egyik utolsó kívánsága az volt: ügynöke intézze el, hogy a New York Times Book Review recenzálja válogatott verseit), aki ugyanakkor – hiába ajánlottak neki nagy cégek súlyos összegeket – mindvégig kitartott az első kötetét kinyomtató kicsi kiadó mellett. Szerette a feltűnést és a fiatal fiúkat, ragaszkodott ahhoz, hogy a verseket fennhangon kell olvasni, s ha lehet, meztelenül. Néhány évvel ezelőtt feltették neki a kérdést: mi dobja fel mostanában? „Lássuk csak... A szex, a versírás, az éneklés, a lemezcsinálás muzsikusokkal, a tanítás... meg az alvás.” És a halhatatlanság? Elnevette magát. „A halhatatlanság később jön, ahogy mondani szokás. De azért abban biztos vagyok, hogy néhány vers... na, tudod, hogy van, igaziból semmi sem halhatatlan. Még a nap sem. Mint abban a régi dalban.” És énekelni kezdett: „Egyedül vagyok az égben / Ahol nincs mit veszíteni / A nap nem örökkévaló / Ezért van a Blues.”

Allen Ginsberg valamikor a negyvenes években érettségizett szülővárosa, a New Jersey-beli Paterson gimnáziumában, az iskolai évkönyvben ez áll róla: „A ‘Professzor’, az osztály filozófusa és zsenije... Beethoven és Charlie Chaplin megszállottja... Mindene a zene, a politika, a történelem, az irodalom, a film... gyűlöli az unalmas tanárokat és a republikánusokat.”


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1997/05 03. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1618