KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
   1996/szeptember
KRÓNIKA
• N. N.: „Big Zbig”

• Csejdy András: Renton rave-be ér Trainspotting
• Kövesdy Gábor: Az elveszett bizonytalanság Antonioni és Wenders
• Herskó János: Két végzős beszélget Főiskola, főiskola
• Mispál Attila: Két végzős beszélget Főiskola, főiskola
• Nádori Péter: Gran Turmismo Herskó-filmek
MAGYAR MŰHELY
• Bihari Ágnes: A történelem hátsóudvara Beszélgetés Fekete Ibolyával
OROSZ MÉDIA
• Szilágyi Ákos: Jelcinméker, Lebegyméker Virtuális Oroszország
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Csajvadék Égi manna
• Fábry Sándor: Jedi a koktélbárban Tévédizájn
• Antal István: Luxusnyomorúság Divattévé
MULTIMÉDIA
• Politzer Péter: Cinemanet
• Halápi Csaba: CD-ROM a moziban
VITA
• Kovács András Bálint: Közszolgálati reklám?
• György Péter: Félreértés és némi naivitás
KRITIKA
• Ardai Zoltán: Házas ember ajtót nyit Érzékek iskolája
• Forgách András: Veszélytelen viszonyok Carrington
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: A kertben
• Csejdy András: Tommy
• Ardai Zoltán: August King utazása
• Barna György: A hírek szerelmesei
• Hungler Tímea: Végképp eltörölni
• Mátyás Péter: Mission: Impossible
• Tamás Amaryllis: Senki bolondja
• Bíró Péter: Sztriptíz
• Harmat György: Egykoron harcosok voltak

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Nyomás!

Vidovszky György

 

Go! A filmben szereplő amerikai fiatalok életében fontos pillanatokban hangzik el ez a szó felszólító módban. Legtöbbször, ha menekülniük kell – mert menekülniük kell. Életük nem más, mint végtelen sodródás az ellenük szegült világ szeszélye miatt. Ha valaki azt hinné, társadalmi drámáról van szó, téved: Doug Liman filmje ennél jóval könnyedebb. A dramaturgiai szerkezetnek kiszolgáltatott szereplők úgy keverednek el és össze, mint egy végtelenül kiismerhetetlen világ esendően bűnös figurái. Sok millió társukhoz hasonlóan ugyanazok a dolgok mozgatják őket is: pénzszerzés, szex, „repülés”, buli – mindaz, ami tiltott vagy nehezen elérhető.

Egy hiteles társadalomlélektani elemzés esetén jogos a kérdés: milyen alternatívát nyújt? Semmi jót! A film nem jut el sehová, csak állapotot, életformát, korképet mutat be, de szerencsére sok egyéb amerikai filmmel ellentétben már nem is kelti azt az illúziót, hogy a művészet eszközeivel könnyű (és legtöbbször hamis) kiutat lehet mutatni.

Go! A szentesték meghittségét egyáltalán nem idéző három karácsonyi történet (Ronna, Simon, Adam és Zack) szellemesen összeérő szála, a „tarantinós” szerkezet (lásd: Ponyvaregény eleje és vége), hangütés (váratlan, abszurd emberi megnyilvánulások) és lendület az amerikai (rém)álom drogos, kissé aberrált, mégis rendkívül szeretetreméltó változatát hozza össze. Ronna 18 évesen kábítószer-kereskedésbe keveredik, Simon Las Vegasban csap egy görbe estét (kajálás, lányok, lövöldözés), Adam és Zack, a két szappanopera-színész egy kopó „rendezésében”, rejtett mikrofonokkal éppen Ronna lefülelésére készül – korántsem önszántából. Ennél már csak egy rosszabb jöhet: akció után a rendőrnél és feleségénél kell elkölteniük a karácsonyi vacsorát. Mi juthatna más eszükbe? Go!


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2000/01 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2814