KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
   1996/szeptember
KRÓNIKA
• N. N.: „Big Zbig”

• Csejdy András: Renton rave-be ér Trainspotting
• Kövesdy Gábor: Az elveszett bizonytalanság Antonioni és Wenders
• Herskó János: Két végzős beszélget Főiskola, főiskola
• Mispál Attila: Két végzős beszélget Főiskola, főiskola
• Nádori Péter: Gran Turmismo Herskó-filmek
MAGYAR MŰHELY
• Bihari Ágnes: A történelem hátsóudvara Beszélgetés Fekete Ibolyával
OROSZ MÉDIA
• Szilágyi Ákos: Jelcinméker, Lebegyméker Virtuális Oroszország
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Csajvadék Égi manna
• Fábry Sándor: Jedi a koktélbárban Tévédizájn
• Antal István: Luxusnyomorúság Divattévé
MULTIMÉDIA
• Politzer Péter: Cinemanet
• Halápi Csaba: CD-ROM a moziban
VITA
• Kovács András Bálint: Közszolgálati reklám?
• György Péter: Félreértés és némi naivitás
KRITIKA
• Ardai Zoltán: Házas ember ajtót nyit Érzékek iskolája
• Forgách András: Veszélytelen viszonyok Carrington
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: A kertben
• Csejdy András: Tommy
• Ardai Zoltán: August King utazása
• Barna György: A hírek szerelmesei
• Hungler Tímea: Végképp eltörölni
• Mátyás Péter: Mission: Impossible
• Tamás Amaryllis: Senki bolondja
• Bíró Péter: Sztriptíz
• Harmat György: Egykoron harcosok voltak

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Disznó szerencse

Koltai Ágnes

 

A szocializmus jól fejlett, egészségesen rózsaszín disznaját, melyet szigorúan csak a közösség asztalán lehet feltálalni, Bacsó Péter A tanú című filmjében gusztáltuk meg. Dezső, a családtagként tisztelt, titokban babusgatott sertés a kulináris örömök és a rendfenntartó erők packázásának forrása volt. Mert lehet-e zamatosabb bármi is a feketén vágott állat kolbászánál és karajánál – azokban az időkben, amikor a begyűjtés és a padláslesöprés már-már virtus volt?

A buta szemű, ínycsiklandóan vastag combú, tekintélyes farú sertés nemcsak nálunk választotta a kollektivizálás helyett az illegalitást, veszélyeztetve ezzel az ínség elosztásának kényes egyensúlyát. Dezső, a húsfogyasztás és az új rend közötti szoros összefüggés élő-holt szimbóluma, a béke alászállásáról szóló bohózatok totemállata. Nélküle elképzelhetetlen a béke. Az eldugott malac és a megszálló hadsereg farkasétvágya ezúttal egy NDK-film témája, s lám, mit tesz a humor (még a kicsit bumfordi is); a szokásos DEFA-kedélytelenséget derű és önirónia váltja fel. Fergeteges szatíra nem kerekedett belőle, de meglepően őszinte és csipkelődős filmet láthatunk arról, hogy milyen keserves élete volt a süldő malacoknak a kettéosztott Németországban valamikor Berlin eleste és a Fal felhúzódzkodása közt. Fejvesztetten rohangáltak, nem beszélve korgó gyomrú gazdáikról és a még náluk is éhesebb begyűjtési biztosokról. Márpedig ekkora étvágy disznót győz!


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1989/08 52. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5457